„miközben sudár törzsén hideg tengerhab kúszik, / s kérgére a kegyetlen, csikorgó só von réteget, / érzi, a gyökere mint rohad” Babics Imre | „Hátramaradt atolljai karcsú és fiatal nők / Árnyéka lakta félkész és mozdulatlan / Városokról képzelegnek” Đorđe Kuburić | „Kérdezném Istent: teremtene újra mindent? / Ám megszólalni nem tudok./ Írok hát, csak írok.” Szűgyi Zoltán | „a bezúzott ablak felől emlékezik a gyöngén látó kékre, / meg az égre, a vízre és a pupillára mázolt ugyanazon vízfestékre” Snježana Ronjčević | „ meg nem szűnő / egyesülésben lesztek relatív, / színtiszta szofisztika, víve így egymást” Falcsik Mari | „Fejest merül az óceánba / Ahonnan majd másnap reggel / Egy ifjú helyi istenség képében kiúszik.” Gojko Božović | „megkísértett bennünket kissé a szép nyár / ám hamar ránk törhet az ősz – mondják / a tél is komoran csörtet a végeken már” Szűgyi Zoltán / „Túléltem az Özönvizet. / A kedvesem belefúlt. / Elfelejtettem beszélni.” Đorđe Kuburić | „Utat úttalanná, biztos pontot bizonytalanná tesz. / De ami fontos, az odafönt. A mélység fölött. / Ahol az események váltakoznak” Gojko Božović | „minden csilla vízfolt-tükre tűnő életünknek elholt / réges-rég: vért vévén vagy szép szelíden szétlett minden / már csak vakra kopva” Falcsik Mari | „Ha vízre szállnál, biztonságban, akár az anyaméhben, ideje útra kelned. / Jóllakott síksági folyó, fogadd el hát a jövevénytől, szerzeményét, a vízihulla lelkét!” Snježana Rončević | „Eljegyzés készül: / a mélységet megkéri / ítélet-idő.” Babics Imre