Üzenet 2005/2.: Nő a periférián

 

Maruša Krese
Tudom, öreg ő

 

Tudom, öreg ő.

Tele van fájdalommal és boldogsággal.

Tudom, hogy kinevetnek.

A gyerekek, törvények, levelek, zsebkendők,

A remények, s a kínai kenőcs,

a német szótár és az egészségről szóló

okmány,

a régi arab gyűrű a párizsi.

Yorkshirei táska, 2003

 

 

Guggoltak

 

Guggoltak és a tengerre vártak,

megszámlálták az öbölben a régi kagylókat,

tarka köveket gyűjtöttek

szent városunk sírjára.

 

Csendben, halkan utánuk kúszunk,

felemeljük a zöld gallyakat

és megkérjük őket,

hogy halottaikat fedjék be ezekkel,

hogy így lelkünk az üdvöt elnyerje.

 

Csinálhatnánk hajót nékik

és elvihetnénk őket a biztos öblökig,

hogy az éjjeli nyugalom idejére befedjük

és békében betakarjuk őket,

s így elviselhetnénk a hallgatást.

Miénk a tenger,

s miénk a hajó,

miénk az élet,

csak a halálon osztozunk.

Részünket nekik adhatjuk.

Csendben, halkan utánuk kúszunk,

nevetgélünk és őket nézzük,

mert hiába várják a napot és a tengert

a rozmarint és a belénk vetett bizalmat.

Azok a vörös rózsák a sírjukon,

utat nyitottak nekünk a mennybe.

Még a testamentum is elveszett, 2001

 

 

******

 

Telefonok, hosszú alsók,

fagy és fax.

Trebevićek, kánonok,

vizes kannák,

eh, bassza meg.

 

Repülök, katonák,

békefentartók,

miniszterek, fényképészek,

gránátok, mentősök

eh basza meg.

 

Ártatlan a Nap,

álnok a hold,

rejtőzik az ég,

világra jő a csecsemő,

eh, bassza meg.

 

Szép a sivatag,

üresek a sátrak,

kihívóak a tengerek,

Mózes lelépett,

eh, bassza meg.

 

 

****

 

Életem története nevetséges,

egy könyvben van megírva, melynek sohasem lesz vége.

Minden egyes új oldala borzalom szagú komédia.

Minden egyes oldala egy új évezred,

minden egyes oldala egy új élet

a fényességé és imádságé, a várakozásé és boldogságé.

Fáradt vagyok,

ott a ti városotokban megleltem a véget,

amely furcsa mód ismerős nékem.

 

Lukács Zsolt fordítása