- Üzenet 2005/2.: Nő a periférián
-
- Meta Kusar versei
-
- 41.
-
- Húzhatok egy vonalat?
- Elviselem-e majd, ha a következmények a kötelességgel megegyeznek,
- és ha tövisekre hullok majd?
- Ó, lágy, édes békét lélegezni.
- Tudni, hogy soha semmi se veszett el.
-
- 48.
-
- Az igazi munkások irgalomra szorulnak.
- Enyéim és a tieid.
- A hang, amely a kiválasztottakat elkíséri,
- a legédesebb.
- Nem fogjuk tisztelni a régi gonoszságokat,
- mert nem ismerik az irgalmat.
- Az aranyműves csak az aranyat nézi.
-
- 61.
-
- A gyóntató szájában olvadozik a hosztia.
- Nálam is minden érzék a számon hever.
- Amikor engedem, hogy gazdagságát felismerje, kegyetlen.
- Sóhajtozik.
- Fogam szívesen belevájom valami édességbe, mint egy Angol.
- Mennyi munka, hogy a nagy, kormos kályha csillogjon.
- Hogy a zománcon ismét tündököljön a tenger,
- a földkerekségen az égbolt.
-
- 63.
-
- A költészet egyáltalán nem haldokol. Orfeusz ott van, ahol volt.
- Bennem barátaim találkoznak,
- a városban egymást ölelik a századok.
- Jézus a testvériséget mindenki számára létrehozta,
- ellenben a természet arisztokratikusságot választja.
- A tanítványok szűkkeblűen szemlélik, a parasztok vakon követik.
- A széles tenger maga a béke, melyen közeleg.
- Verssorral a kereszteződés közepébe.
- Ahogy minden pillanatban élhet az ember az örökkévalóságban.
-
- 70.
-
- Amikor a szakadékok a szakadékokat kezdik el hívogatni,
- a kis ékszerdobozok maguktól becsukódnak.
- A mennydörgés elmozdítja nemzedékeket és az ásványokat.
- hogy a sötétség a múltat óvja.
- Az ólomtól és a lemondástól fél az ember,
- a fény rettenti.
- Hirtelen elözönli a kétség és a vágyakozás.
- Nem tud kenyeret enni.
-
- 54.
-
- A vers könyörület.
- Nem tisztaság.
- Kitartás.
- Kereszt nem.
- Mert előbb létezett.
- Sokkal előbb, mielőtt az oszlop
- még kizöldülne.
-
- 39.
-
- Egy régi márványon fecske pihen.
- A föld reng.
- Várja, hogy kenyérré váljon.
- Hol van a szfinx, aki érti, tudja, látja?
- Ki kell bírnom
- az elveszett mámort!
- Az elhagyott fahéjraktár még kétszáz év után is ontja illatát.
- Forró fejem az elefánt fejéhez támasztom.
- Hol van Indra? Az Ég Királya? Jézus, a labirintusban vagy?
- Azok, akik napot esznek, bejárták azt.
-
- 36.
-
- A városnak tengere és hajója van,
- mely folyóvá vedli magát,
- hogy sebeinket behegessze.
- A rablók akarják, hogy az emberek tintát csipkedjenek.
- nem a költők, akik szivárványt készítenek.
- Elveszik tőlük a tömör borostyánkő golyócskákat,
- nehogy prófétáljanak és imádkozzanak.
- Látják, ahogyan éjjel a térség lefele megy
- és zuhan. Egyre jobban zuhan.
- Ki tudja, miért ragyog reggel még jobban a nyakék?
- A papír miért fehérebb?
-
- 26.
-
- Belebonyolódom az emlékekbe,
- érzésekbe, és tántorgok.
- Vannak szabályok,
- de mégse ismerem őket.
- Az ágakon át figyelem,
- a ködöt és a szellőt.
- A petúniákon és verssorokon át.
- Az ósdi csészére
- valami rárakódik
- és lecsúszik bennem.
- A költő addig jó, míg repedezik,
- mint a spárga.
- Ljubljana című kötetből, 2004
-
- ****
-
- Az én lelkem mangó
- a Piazza della Fruttán.
- A homályban a kávézóból Pedrocchi lép elő
- angol cipővel
- a hóna alatt.
- Ünnepélyesen,
- ugyanabban a pillanatban, amikor Boba Natale
- a fejét rázza a bosanova ritmusára.
- Egy gmetalált aranypapír felirata:
- SABBE SATTA BHAVANTU SUKHITATTA.
-
- ***
-
- A mértantudósok sohasem fognak munkát találni.
- Megrakjuk a tüzet, hogy ropogjon.
- Az ő régi buzgalmuk elhamvad.
- Persze, hogy az írás szent feladat,
- de annál inkább egy darabolás.
- A határ mentén történő dolgok nem fontosak.
- Hogy a kicsiny fajok nagyravágyók
- az se fontos.
- Szikrák repdesnek az ég alatt
- és az én csillagom erős.
-
- ***
-
- Nem halhatatlanság, hanem termékenység;
- ez egy négyszemközt elmesélt történet.
- A szemek kultúrájából ered?
- A szív valóságos foltjából?
- A pecsétet feltöröm.
- Vajon tényleg csak feltöröm? Egy szép ember
- gránátalmával!
- Ha nem lehetek olyan, amilyen vagyok,
- olyan se lehetek, amilyen nem vagyok.
- Még le lesz pecsételve ezzel a címerrel.
- Türkiz, amulett!
-
- ***
-
- Tanulok egy nyelvet,
- melyet sohasem beszéltek.
-
- ***
-
- Oly egyedül vagyok
- ebben a megtörtségben.
- Tekinthet-e még az ember valamerre,
- amikor már kétszer meggondolta?
- Meggondolhatja-e még, amikor már kétszer körbenézett?
- Isten velem takarékoskodik, én Ővele nem.
-
- ***
-
- A szerelemben nincsenek tiltott területek.
- A versekben nincsenek tiltott érintések.
- A kertben nincsenek tiltott virágok.
- Az álmoknak nincsen ilyen végük.
- A percek dokumentálva vannak.
- Három műemléket állítanak:
- a ljubljanai postán, Rialtán
- és a portugál tengerparton.
- Az oltárokon rózsák illatoznak,
- a hódítók inge izzadtságtól nedves.
-
- ***
-
- Lyukas a köd.
- Többször észrevettem, mennyire nem igaz,
- hogy az egzaktságnak ne lenne ragyogása.
- Feleslegesnek tartom a zűrzavart és az önkényes
- szűklátókörűséget.
- Megfizetem az elrongyolódott lélek mesterkélt
- költőiességét.
- Isten ments, hogy valaki azt gondolná, hogy az analógia
- bevezetését tervezem.
-
- ***
-
- 1978. október 11-én azt álmodtam,
- hogy egy higanycsepp
- az ajkamra pottyant.
- Megégetett és pontosan ötven nap múlva
- egy személyes hierarchia a végéhez közeledett.
- Fogalmam se volt, hogy mi folyik itt,
- amikor a szekrényből kipotyogtak a hullák.
- Véglegesen átmentek?
- Állíts talpra egy új kormányt és
- ne ijed meg.
- A bor és a gabona egy egészet alkotnak.
-
- ***
-
- Ha vadhúsomat vágdossák,
- a fájdalom oda is átköltözik,
- ahol nem vagyok megvadulva.
-
- MADEIRA, 1993
-
- Silány vagyok. Silány.
- Azt hallgatom, amit nem kellene meghallgatni,
- és szememben a tó már nem ragyog.
- Gyöngyeimet nyakamba akasztom,
- nem akarom, hogy vérem ásítson.
- A legszebb csókok az enyémek lesznek.
-
- ***
- Semmi se ontja a tavasz illatát.
- A napon a jég és a szél
- hevesebbek.
- Békésen és megadással szenvedj.
- Hamis szavak nélkül.
- Angyal, aki kölcsön veszi a régi, beteges, sárga testet.
-
- ***
- Mint a törékeny, öreg alsószoknyák
- suhognak a szárnyacskák.
- soha sem ébred magától fel a lélek.
- Eljönnek az angyalok és segítenek, mint
- az adományozásnál, ahol fekete, fehér
- lapokon állnak csoportokra osztva és munkához látnak.
- Az én katedrálisomban a könyvgerincek
- világosak és sötétek. Oda
- zuhannak le a szőke és fekete hajúak.
- A bort életté változtatni
- vagy a kenyeret testté
- nem egy emberi feladat.
-
- ***
- Ami fásultan néz, az szerencsétlenség.
- Valami gyötör.
- Hol vannak a törökszegfűk?
- Hol vannak az apró levelek?
- Az egyszerű házi dolgok
- éppen úgy
- kezdik el az átélést, mint az etiquette.
- Amikor válladra támaszkodom, fájdalmat
- érzek.
- És a Teremtőt.
-
- ***