- Üzenet 2005/2.: Nő a periférián
-
- Neža Mauer
Csak lábaim vannak, mint egy rohanó farkasnak
-
- Az úton járkálok és az embereket figyelem.
- Lábnyomukat és bokájukat nézem.
-
- Élt egyszer egy ember,
- kinek lábait csókkal illettem.
- Megesett,
- hogy a kezemre lépett,
- de fájdalmat mégsem éreztem.
- Mikor szemeimmel tekintetét elkaptam,
- a világ enyém volt.
- Nem volt dolog,
- mi ne lett volna az enyém.
- Aztán megöltem őt.
- Egy meleg estén,
- mikor a nap véresen leáldozott.
- Mint mindannyiszor
- fejét lábamhoz helyeztem
- és nyakamat nyomta lábfeje.
- Abban a pillanatban állattá váltam.
- Vadul tekeregtem,
- a magasba törtem
- és fentről néztem rá lefele:
- Ekkor meghalt.
-
- Most csak lábaim vannak, mint egy rohanó farkasnak
- és tüdőm, mely lélegezni akar.
-
- A kedvelt lila
-
- Megragadom az elcsendesedett éji kék égboltot
- És a földre lerántom.
- Az alvó nap ereit megnyitom,
- Hogy habzó fény spricceljen a sötét kékségre,
- Hogy az égbolton és a földgolyón át
- kivirágozzon egy lila virág.
-
- Vörös palástba burkolózom
- És a lila nyomokon a sötétbe
- indulok.
-
- Hajszolj a széllel,
- kergess sötétséggel,
- zaklass gondolatokkal-
- úgyse fogsz el!
- Úgyse lelsz meg,
- ki adja nekem a világosságot.
- Mit tehetek,
- ha nem hiszel nekem,
- hogy belülről ragyogok.
-
- Bolond szív
-
- A nappalt kívánom.
- Akit vállain cipel a nap,
- a tartamára vágyom.
- Amikor növekszik,
- azt kívánom, hogy ne múlna el soha.
-
- Aztán csak egy izzó nap van,
- ahogy a kemence friss kenyércipója.
- Szemeim a világosságtól vakok,
- bőrömet a forróság ráncossá tette.
- Szívem boldogsággal van csordultig tele.
-
- Ez a bolond szív.
-
- Írószer vagyok
-
- Egy könyörtelen kézben.
- Lassan, gyötrelemmel másolok:
- szeretem a látszatot.
-
- Nem hiszem,
- hogy kezdetben volt az ige -
- Tudom,
- hogy létezett.
- Talán még ige se volt -
- Csak a hang.
- Talán még hang se volt -
- Csak az akarat.
- Talán még akarat se volt -
- Csak a kívánság.
- Vagy talán még kívánság se volt -
- Csak egy heves vágyakozás
- A lenni.
-
- Egy mondat a könyvben
-
- Egy egészen hosszú, szenvedlyes élet után
- ismeretlen személy leszek csupán egy könyvben,
- egy görbe vonal a festményen,
- egy lehiggadt öreg gondolata:
- ťEgy asszony volt,
- ki mindenki közül a legjobban engem szeretett.Ť
- Ez egy előrekész, mesterkélt mondat lesz
- és az emlékezet kanyargós ösvényei mentén
- nem lesz már tó
- sem női árnyék körötte.
- Minden ki lesz törölve.
-
- Fekete tenyér
-
- Nem merlek megérinteni,
- nehogy karom
- az érzelmek folyamától
- elszenesedjen.
-
- A szomorúság éjjel utazik el
-
- Ha majd elmész,
- hagyd nyitva az ablakot,
- magad után ne zárd be az ajtót,
- a karod búcsúzóul se nyújtsad.
-
- Ha majd elmész,
- kissé az éj előtt távozz,
- nehogy magamra maradjak.
-
- A szomorúság éjjel utazik el.
- Ahol nyitott ablakra és szívre lel,
- ott hál meg.
-
- Lukács Zsolt fordítása
-