- Üzenet 2005/2.: Nő a periférián
-
- Erika Vouk versei
-
- 8.
-
- A csend fagyott, meredek tornya.
- A kövek oázisában
- hegedűk cincognak
- sebzett extázisban.
- A szürkéskék hullámok
- öble közt a zászló fekete,
- egy fertőzött kagyló gyöngyöt rejt
- kristályszívében.
-
- Hullámzás, 2003
-
- 17.
-
- Végtelenség nincsen már, széttörte
- a nagy durranás pusztítása.
- Csak darabkák maradtak.
- Retteneteset kiáltott
- egy ismeretlen hang.
- Nincs már az ívnek bája.
-
- Hullámzások, 2003
-
- 32.
-
- A harangláb falának repedéséből
- édes kápricserje illat árad,
- nem vagy itt,
- de mintha mégis,
- ajkaimat még édesíti
- a nyelv nedves helye
- a csóké, mint a pecsété
- végérvényesen rajtamarad.
- Szavak hullámai csapnak át rajta.
- Azóta test nélkül élünk.
- Körként, véresre sebezve.
-
- Hullámzás, 2003
-
-
- 34.
-
- Esőzzünk halgatot, mint a hegedű
- Lorca Cordobájának fehér menyegzőjén,
- felhevülve a mandula borától
- esőzzünk kék holdat a fehér szobában
- a legvégső cseppig
- és zuhogjunk
- mint a záporeső a mennydörgés echójában,
- oszoljunk szét a meztelenségig az ittlét porába,
- legyünk
- egymás nemesség ízű édes kortya,
- mint csészében a tea, egy csipetnyi kardamonnal.
-
- Hullámzás, 2003
-
- 35
-
- A nyelv nyalása, korán, a hajnali pirkadatban,
- megállt a nap,
- nyugaton a Nap nem pirul el
- és az ébrenlét s az álom nekem egy.
- Sima gördülékeny selyem a létem,
- sehol sem létezem s itt se vagyok.
- Elsüllyesztett egy kristályfolyó.
- Nem úszom, merülök s az alján heverek.
-
- 41.
-
- Kiapadt fehér meder mentén
- szaladok és utánad kutatok,
- ki más vagy,
- ki nem ismered a szavak
- és érzések meredek hullámzását,
- sem a lágy-kegyetlen
- árapályt,
- a folyót, mely magába ránt,
- a dél varázsát,
- s az időt,
- aki miattuk vagyok más.
-
- Hullámzás, 2003
-
- VALAMI a csend és a hang közt,
- törékeny, mint egy balkáni kacagó gerle,
- valami a végtelenség és az idő közt
- erőlködik az éles és ismeretlen
- nyelv széttépett rendjébe,
- hogy a felfeslett kiáltás réséből
- elporladjon a levegőbe
- a szárnytalan madár
- alacsony és nehézkes
- repülése.
-
- A kép leírása, 2002
-
- AZ APRÓSÁGOKBAN vannak a mindenség végtelenségei,
- az idő peremén és önmagunk szélén,
- a csillagok keringésében valami akarat
- csírákat hajt, megemeli, süllyeszti a tengerárakat,
- sós halak bőségével vendégeli a sirályokat,
- a ciprusoktól kicsipkézett horizont
- s a vitorlák a vágyott tekintetnek rajzokat készítenek;
- gondolatok élessége, ihlet költeménye,
- filozófiai értelembe vett eleven eredet,
- az ötödik Szimfónia fakó kottái -
- a látszólagos rendetlenségben pompa.
-
- A kép leírása, 2002
-
- MÁR MAJDNEM éjszaka van,
- de a szem megszokja,
- a késői szürkületben még
- fénylik a pala -
- egy kőangyal, ki már
- nem tudja a szakadék felett
- fehér szárnyait kitárni.
-
- A kép leírása, 2002
-
- Lukács Zsolt fordítása
-
