Üzenet 2005/2.: Nő a periférián

 

Bina Štampe Žmavc
Az őz és a hó

 

Ha boszorkány lennék, akkor inkább fehér -

nem fekete, vérbe merült vámpírlény,

a Drakula bolond holdja alatt csapos lányként,

de Menada sem, aki megőrült Bakhuszért.-

 

Amikor öledbe bújok, ajkaidba nem harapok,

a párnák alatt nem rejtegetek éles szerszámot...,

ha forró csókjaimmal inged kigombolnám,

szíved hogy felfaljam nem kell áfonya mártás.

 

Kedvesebbek az éjnél a narancssárga nappalok.

és ízesebbek számomra a vérnél a málnák

a mulandóság százada elől szaladok

 

a kegyetlenség és a düh ósdi kártyáiból,

amikor a játék és a tőr élével rám vadászol

mint hóban az őzre, örök vadászó tigrisem.

 

Lukács Zsolt fordítása