J.A.-túlirat

Bakos András

Folytatni tovább



I.

Sárga füvek a homokon
Csontos öreg nő ez a szél
A tócsa ideges barom
A tenger nyugodt, elbeszél


Ráejtem lassan homlokom
A tarkómon szellő matat
Nedves szagát beszuszogom
Szellőztetem az álmokat

Nagydarab felhő lába lóg
Az esti szél: csontos, öreg
Barmok nézik az itatót
Fekete, néma tengerek


II.

Dúdolom halk leltáromat
Hazám az eladott kabát
Buckákra omlott alkonyat
Nincs szivem folytatni tovább


A kocsmában pacal, konyak
Tócsa a mérőasztalon
Bádogra nyomom ujjamat
Meglódul: ingerült barom

Halk leltáromat dúdolom
Amíg ki nem szárad a szám
Kabátból emelt hegyorom
Takar be végül itt Az ám


III.

Csillan a nyüzsögő idő
Korallszirtje, a holt világ

Felém lobog egy lepedő
Nézem egy bérház udvarát

Ilyenkor újra kezdeném
Egy nő nyitja az ablakot
(Végül lehetne az enyém)
Ezer nyirfalevél ragyog

Aztán a fönti fénybe nő
A nyirfa, a bérház, a nő
Az áramló kék égen át


S nincs szivem folytatni tovább