Bakos András
Folytatni tovább
I.
Sárga füvek a homokon
Csontos öreg nő ez a szél
A tócsa ideges barom
A tenger nyugodt, elbeszél
Ráejtem lassan homlokom
A tarkómon szellő matat
Nedves szagát beszuszogom
Szellőztetem az álmokat
Nagydarab felhő lába lóg
Az esti szél: csontos, öreg
Barmok nézik az itatót
Fekete, néma tengerek
II.
Dúdolom halk leltáromat
Hazám az eladott kabát
Buckákra omlott alkonyat
Nincs szivem folytatni tovább
A kocsmában pacal, konyak
Tócsa a mérőasztalon
Bádogra nyomom ujjamat
Meglódul: ingerült barom
Halk leltáromat dúdolom
Amíg ki nem szárad a szám
Kabátból emelt hegyorom
Takar be végül itt Az ám
III.
Csillan a nyüzsögő idő
Korallszirtje, a holt világ
Felém lobog egy lepedő
Nézem egy bérház udvarát
Ilyenkor újra kezdeném
Egy nő nyitja az ablakot
(Végül lehetne az enyém)
Ezer nyirfalevél ragyog
Aztán a fönti fénybe nő
A nyirfa, a bérház, a nő
Az áramló kék égen át
S nincs szivem folytatni tovább
