Bozsik Péter
Luk vagy mi
I.
Sárga füvek a homokon
Csontos öreg nő ez a szél
álmodban jő a feleség
A tócsa ideges barom
A tenger nyugodt, elbeszél
fehér leves lesz ebédre
belőled belőled mérve
késve jöttél késve késve
Akár a kisujjam, magam
Sajkacsontom is eltörött
kövér vagyok és elgyötört
félszem, hiányzó végtagok
II.
Dúdolom halk leltáromat
Hazám az eladott kabát
Miloš királyom elzavart
most is hallom a harci zajt
Buckákra omlott alkonyat
füttő lehettem volna én
Fikcióvá ha változom
legyen mindenki átkozott
S e jövőben mit arattam?
Ellenem is megért a vád. (?)
Lehetek így magyartanár?
Nincs szivem folytatni tovább
III.
Csillan a nyüzsögő idő
Korallszirtje, a holt világ
hézag / rés nyílás luk vagy mi
mért nem működik itt semmi
A nyírfa a bérház a nő
vagy csak egy zsúfolt állomás
e végnélküli látomás
Az áramló kék égen át
zsúfolt buszban a szájszagok
Isten lehullott lombjain
utaznak messze vágyaim
legyen mindenki átkozott
