Elbeszél...
Sárga füvek a homokon
Csontos öreg nő ez a szél
A tócsa ideges barom
A tenger nyugodt, elbeszél
Sárga füvek a homokon,
Mit a tél már szoborba önt,
Túl az emberi romokon,
Mit a lét már nyomorba dönt.
A füvet, füvészkert híján,
Szél koptatja, majd elnyeli,
Ha magamtól már nem bírnám,
Nem is hagynám hát fényleni.
Dúdol...
Dúdolom halk leltáromat
Hazám az eladott kabát
Buckákra omlott alkonyat
Nincs szivem folytatni tovább
Elkészítem leltáromat,
Mint holmi levetett kabát,
Úgy borul rám az alkonyat,
És már nem melenget tovább.
Ne készítsünk leltárokat,
Hisz mind szellőjárta kabát.
Hogy lesz-e még ma alkonyat,
Nem kell, ne firtassuk tovább.
Nyüzsögő...
Csillan a nyüzsögő idő
Korallszirtje, a holt világ
A nyirfa, a bérház, a nő
Az áramló kék égen át
Csillan a nyüzsögő idő
Korallszirtje, a holt világ,
S leplezetlen eljövendő
Árnyaival borulna rád.
Ha túlzások rejtjeleznek
Ismerősnek vélt helyzetet,
Zihálva majd, fékezetlen,
A képzet fest fel kék eget.
