Szakmány Piroska
Túlsó part
Dagály
Sárga füvek a homokon
Csontos öreg nő ez a szél
A tócsa ideges barom
A tenger nyugodt, elbeszél
Sirály von ívet az égen
Lágy hínárt ringat a hullám
Dagad és apad a létem
Rőt macska nyújtózik lustán
Múltamon agg bú térdepel
A jövőm kristályos titok
Akár a vér alvad e perc
Sodródó homokszem vagyok
Vitorla
Dúdolom halk leltáromat
Voltam már lator is és szent
Szerettem marva, átkozva
Vakító gyűlölet emelt
Hazám az eladott kabát
Buckákra omlott alkonyat
Távolodó látóhatár
A bánat füstként fojtogat
Távol szürkülő vitorla
Az ég lefordított pohár
Az akarat nyűgös, tompa
Nincs szivem folytatni tovább
A parton
Csillan a nyüzsögő idő
Korallszirtje, a holt világ
A nyirfa, a bérház, a nő
Az áramló kék égen át
Szárnyát rebbenti egy lepke
Iramlik, elfut ezer év
A tenger dühös vagy csendes
Száraz füvet tépked a szél
A fa nyújtózik, meggörbül
Az ág a gyökerekhez ér
A parton majd valaki ül
Mint gyöngyöt, fűzi a mesét
