J. A.-túlirat

Szakmány Piroska
Túlsó part



Dagály

Sárga füvek a homokon
Csontos öreg nő ez a szél
A tócsa ideges barom
A tenger nyugodt, elbeszél


Sirály von ívet az égen
Lágy hínárt ringat a hullám
Dagad és apad a létem
Rőt macska nyújtózik lustán

Múltamon agg bú térdepel
A jövőm kristályos titok
Akár a vér alvad e perc
Sodródó homokszem vagyok

Vitorla

Dúdolom halk leltáromat
Voltam már lator is és szent
Szerettem marva, átkozva
Vakító gyűlölet emelt

Hazám az eladott kabát
Buckákra omlott alkonyat

Távolodó látóhatár
A bánat füstként fojtogat

Távol szürkülő vitorla
Az ég lefordított pohár
Az akarat nyűgös, tompa
Nincs szivem folytatni tovább

A parton

Csillan a nyüzsögő idő
Korallszirtje, a holt világ
A nyirfa, a bérház, a nő
Az áramló kék égen át


Szárnyát rebbenti egy lepke
Iramlik, elfut ezer év
A tenger dühös vagy csendes
Száraz füvet tépked a szél

A fa nyújtózik, meggörbül
Az ág a gyökerekhez ér
A parton majd valaki ül
Mint gyöngyöt, fűzi a mesét