Dr. Bányai János
Nélkülözhetetlen hagyományt teremtett (…)

Nem sorolom most fel az irodalomnak és a kultúrának, az irodalomtörténetnek és az irodalmi kapcsolatok történetének Bori Imre tudós munkássága során feltárt és elemzett minden fejezetét, nem leltározom az életmûvet, csupán annyit kívánok hangsúlyozni, hogy Bori Imre, aki nagy felfedezõje volt a magyar irodalom rengetegének, és mély meggyõzõdéssel közölte a hivatalos ellenében a maga igazságát, tehát tekintélyt rombolt, ha kellett, újraértékelt múltat és jelent, ha kellett, ezzel együtt és alapjában véve hagyományalapító tudós volt. Aki tudta, hogy nem lehet egyszer s mindenkorra kijelölni az irodalomról mondott ítéletek igazságát. Feltárta és megalapozta a hagyománytalanság kórjában szenvedõ vajdasági magyar irodalom számára irodalmi és kulturális hagyományát, hiszen nem írhatta volna meg „a mi irodalmunk” történetét a hagyomány feltárása nélkül, mert nincs irodalomtörténet, de kortárs irodalom sincs hagyomány nélkül. És feltárta és megalapozta a magyar „történeti avantgárd” elfeledett, vagy egyszerûen a magyar irodalom történetébõl hatalmi szóval kiiktatott hagyományát, ám ezzel együtt új megvilágításba helyezte a magyar irodalom „klasszikus modernségének” korát, és az utómodern idejét. A hivatalosan egyetlennek hirdetett hagyomány ellenében egy másik, meggyõzõdésem szerint igazabb, az irodalomhoz és a költészethez méltóbb, a kortárs irodalom számára pedig nélkülözhetetlen hagyományt létesített. Ez talán a legtöbb, amit az irodalom tudósa írókért és költõkért megtehet. És ha ezt teszi, akkor szolgálja becsülettel tágabb és szélesebb közösségét is. Mert aki az irodalom világában hagyományt alapít, miként tette azt Bori Imre, egyúttal leszámol a kisszerûvel és provinciálissal, a magába zárkózással és önelégültséggel. De leszámol az irodalmi fércmunkával, a silánnyal és értéktelennel, leszámol az irodalmat önös, politikai és ideológiai szolgálatba kényszerítõ áltudománnyal. Aki hagyományt alapít a jelenért teszi. Ezért lehet és kell is mindenkinek, még egyszer és még sokadszor odamondani, olvassák csak Bori Imre könyveit, és jól figyeljenek a gondolataira, ha meg akarnak tudni valamit az irodalomról, a kultúráról, múltjáról és jelenérõl, legelõbb is és fõként mifelénk a kisebbségrõl, a kisebbség kultúrájáról, irodalmáról, múltjáról és jelenérõl. Csak annak van esélye a jövõben is létezni, aki ismeri a múltját és jelenét. Ezért vannak hagyományok, ezért alapítanak tudósok hagyományokat és oktatnak tanárok egyetemen, általános és középiskolában irodalmi meg kulturális hagyományt.

Alig van ma a Vajdaságban magyartanár, aki nem Bori Imre elõadásain ismerte volna meg és könyveibõl ismeri a magyar irodalmat. Bizonyos szeretnék lenni abban, hogy õk és az utánuk következõ magyartanárok eljárnak majd, diákjaikat is elhozzák ide, Bori Imre szülõháza elé, hogy láthassák az emléktáblát és emlékezetükbe véssék, hogy született itt Bácsföldváron egy tudós, aki életében nem járt be hosszú utat, és nem jutott messzire, csak ide, néhány tíz kilométerre, de tudományával és könyveivel, elõadásaival és személyiségével óriási távolságokat járt be, nagy magasságokat és messziségeket észlelt, és ebben öröme tellett. Arra tanított bennünket, nézzünk messzire, hogy közelre láthassunk, és nézzünk közelre, hogy távolra láthassunk.