Szűgyi Zoltán: Vagyok aki vagyok (Új Mandátum Könyvkiadó, Budapest, 2006)

Az ember számos meghatározása közé tartozik az is, hogy folytonosan tépelődő lény. Töpreng a legbanálisabb mindennapi dolgoktól kezdve, mint amilyenek a napi betevő falat biztosítása vagy az őt érintő autóbuszjárat menetrendje, egészen az önnön voltára és létezésére vonatkozó legmegfoghatatlanabbakig. Saját létrejötte felett elmélkedik, mert ugyan hogy lehetséges az, hogy Ő éppen Ő lett, és nem valaki más, nap mint nap kérdések ezreivel emészti önmagát: miért ez a test, miért ez a lélek, honnan a készség arra vagy erre, mi a fene lehet a feladatom, küldetésem ebben az emberrengetegben, jónak számítok én, vagy talán mégsem... Ösztönszerűen cikáztatja elméjében a gondolatokat, hiszen gondolkodó lény, állandóan értékel, átértékel és mérlegel, mindvégig önmaga helyét keresve a társadalomban, de sokszor azon kívül vagy túl is... Van, akinek össz erőbefektetése ellenére sem sikerül soha rájönnie a dolog nyitjára, olyan is akad, aki idővel, és talán még időben, felhagy a - sokszor önmarcangoló - morfondírozással, egyesek szöveggörgetegeket fogalmaznak meg a téma kapcsán, valakinek viszont elegendő egy „hétköznapi rajz”, egy frappáns kijelentés, játékosságra ingerlő hajlam a bábeli hangzavarban való kutakodásra, hogy végleg és végérvényesen szembesüljön önmagával.

Vagyok aki vagyok - így hangzik Szűgyi Zoltán közelmúltban megjelent kötetének címe, és szövegileg nézve a teljes tartalma is, ugyanis irodalmi tekintetben igen különleges és egyedi alkotásról van szó. A kötetbe szedett valamennyi „versnek” a címe megegyezik a főcímmel, azzal, hogy a szerző pontosan hetvenhét nyelven írta le. Ezzel azonban még nem mondtunk el mindent. A „verscímek” alatt minden oldalon egy „vers” is található - mindenhol ugyanaz -, amely tulajdonképpen egy szabályos szonett formájába tördelt EKG-felvétel. A könyvet lapozva mindig olyan érzésem támad, mintha egy performance-ot kísérnék. A kiadvány akár annak is nevezhető: sajátos performance - könyvformátumban. És mint ilyen, megismételhetetlen, lényege más módon kifejezhetetlen. Aki érti, értékelni fogja. Vagy akár fordítva is mondhatnám: aki értékelni tudja, meg is érti majd - és értelmezi. Ki-ki a maga módján. Puszta frázis - de helyénvaló megállapítás -, ha azt mondom, hogy egy kötet lehetséges értelmezésének száma megegyezik olvasóinak - adott esetben inkább „nézőinek” vagy „tanulmányozóinak” - számával. Szűgyi Zoltán egy korábbi versében már megfogalmazta: tudom amit tudok, majd önmagát parafrazeálva egy új kötetet készített el, amelyet lapozgatva én most csak annyit mondok, hogy gondolom amit gondolok. S miközben ezt teszem, egy folytonosan tépelődő lény ősi és igazi természete felett töprengek, amely meggyőződésem szerint nemzet, vallás, faj, törzs feletti, amiből kifolyólag az embert nem biológiai volta, hanem intellektusa kapcsolja ilyen vagy olyan csoporthoz. És függetlenül attól, hogy nyelvi hovatartozása sokszor befolyásolja szellemiségét, az elméjében fogant leglényegheznyúlóbb gondolatokat mégsem a nyelvi hovatartozása szüli, hát akkor még szíve dobbanását! Mint ahogyan valamennyiünk vére is csak A pozitívra, A negatívra, O-ra stb. és nem magyarra, szerbre, németre stb. osztható fel (mindig aranyosan megmosolyogtatnak azok, akik ezt az utóbbit hangoztatják; szomorú, ha komolyan is gondolják sületlenségüket), úgy a szívverésünk sem változik meg attól, hogyan mondjuk ki azt a bűvös kijelentést: Vagyok aki vagyok, amivel tulajdonképpen mindent megmondtunk, mint ahogyan valami hasonlót költőnk már egy korábbi versében is megtett:

a lelkekben összetört őskép
olvashatatlan egyformára
koptatott a szív mind

A Vagyok aki vagyok című kötetet nyugodt lelkiismerettel a költő ötvenedik születésnapjára, három évvel ezelőtt megjelent Amint vagyok című, egybegyűjtött verseit tartalmazó kötet „kisöccsének” is nevezhetjük. A maják hagyománya szerint az emberi életciklus ötvenkét év, vagyis miután az egyén betöltötte az ötvenkettedik életévét, életében valamilyen formában minden újrakezdődik és megismétlődik. Ki tudja, lehet, hogy van is valami a dologban, aminek elfogadásával leszögezhetjük, hogy Szűgyi Zoltán előző kötetével számot vetett egy korszakkal az életében, hogy jelenlegi könyvével most egy új korszaknak vegye kezdetét, vagy újrakezdje a régit egy más formában. Bárhogyan is legyen, a Vagyok aki vagyok című kötet azt példázza, hogy újra feltöltődött az a szerző, aki tíz-egynéhány évvel ezelőtt a következőt írta:

üresre szeretett szívvel
jövök hozzád