Sándor Zoltán
Az olvasat folytatódik
Fekete J. József: Teremtett világok, zEtna, Zenta, 2006

Az olvasó/író kétszeres teremtő: világot teremt akkor is, amikor elolvas egy művet és egyéni olvasatában jogosan félreértelmezi azt, de akkor is, amikor véleményét monitorra vagy papírra vetve egy új világ tervrajzát kínálja fel saját olvasójának, arra ösztönözve őt, hogy életet leheljen bele a konstrukcióba . A „... kritikaírásban a kezdettől fogva kialakította egyéni hangját, az értékelés helyett a megértésre törekedett, elbeszélőként tudta, hogy az irodalomról szóló beszédnek is olvasmányosnak kell lennie, és folyamatosan szem előtt tartotta, hogy kritikusi pozíciója nem hatalmazza föl a kizárólagosságra, véleménye csak egy a lehetséges olvasatok közül, ennélfogva személyes, és ezért nem értékítéleteit kívánta írásaiban megvédeni, hanem az értékszempontjait magyarázta el olvasójának” – írja Fekete J. József Mózes Attila kritikusi munkásságáról, de mintha csak önmagáról nyilatkozna a(z) (irodalmi) világgal folytonosan vitatkozó szerző, aki noha – hol burkoltabban, hol nyíltabban – sokszor és megannyiszor megkérdőjelezi a szépirodalmi aktivitás értelmét – s minden mást, ami azzal jár: létjogosultságát, szükségszerűségét, értékét stb. –, szüntelenül róla beszél, amivel paradox módon értelmet is biztosít neki.

Fekete J. József szövegeinek – így a Teremtett világok darabjainak is – a legnagyobb erényük abban rejlik, hogy a felvetett témák továbbgondolására késztetik az olvasót. Ezt a szövegteremtő azzal a rafináltsággal éri el, hogy gyakran saját elhatározásából a háttérbe vonul és mások szájába adja a szót, írók, irodalomkritikusok és más gondolkodók végtelen sorát vonultatván így fel, akik – csakis! – az ő varázspálcájának vezényletére egyféle virtuális eszmecserét folytatnak egymás között, az általa felvetett témáról beszélgetnek, a saját meggyőződéseikkel összhangban érvelnek bizonyos (irodalmi) jelenség mellett vagy ellen, ha pedig a háttérben bölcsen mosolygó dirigens szükségét érzi annak, még össze is vitatkoznak – és amit itt még elengedhetetlenül fontos kiemelni: az olvasót is bevonják a társalgásba .

Az elmondottak alapján még véletlenül sem szabad azt gondolnunk, hogy Fekete J. József csupán összegző munkát végez. Más szerzők művei és szövegfoszlányai neki csupán alapanyagul szolgálnak egy teljesen új világ megteremtéséhez, akár a gölöncsérnek az agyag. Azok felhasználásával, általuk és rajtuk keresztül szövi tovább és fejti ki az immár nem is annyira háttérben lévő szerző a véleményét és értékítéletét az irodalomról, az irodalmi alkotásról és egyben a körülötte levő világról is, amiből kifolyólag arra következtethetünk, hogy Fekete J. József mindenekelőtt rendkívüli olvasó, és csak ezt követően kiváló esszéíró, ami valahol logikus is kell(ene), hogy legyen: ki látott még olyan cipészt, aki egész életében mezítláb jár?!

Az olvasás Fekete J. József munkásságának – életének? – a mezsgyeköve. Ezért nem meglepő, hogy a Teremtett világok ban található, a boncolgatott témák sokszínűsége ellenére sok esetben egymással párbeszédet folytató esszék és tanulmányok egyik többszörösen felbukkanó témája maga az olvasás. Így a szerző már kötetének Az olvasás mint a feledés gesztusa? című nyitódarabjában felveti a problémát, és az olvasás évszázadok során megváltozott funkciójának feltérképezésével, a teremtőjellegű olvasói szerep létrejöttének szemszögéből boncolgatja a (szép)irodalom fogalmát. Az első kérdés, ami ennek kapcsán felmerül, az, hogy mit szokás manapság olvasás alatt érteni, és vajon az olvasásnak és az irodalomnak szükségük-e van feltétlenül egymásra? Ugyanis, lehetséges olvasni olyan szöveget, ami nem nevezhető irodalomnak, és fogyasztható az irodalom anélkül is, hogy olvasnánk (hangos könyv, audioregény stb.), amivel az irodalom a kezdetleges formáját, az oralitását nyeri vissza. A hivatalos kimutatások alapján napról napra elrettentőbb adatokhoz jutunk a könyvolvasást illetően, hiszen annak ellenére, hogy egyre több kötet hagyja el a nyomdákat, egyre kevesebb számban vannak azok, főképp fiatalok, akik a magukévá is teszik ezeket az olvasmányokat. Tudván azt, hogy a média passzivitásával ellentétben az olvasás világteremtő , aktív cselekedet, talán pont a jelenlegi áldatlan helyzet miatt áhítozik Fekete J. József oly hevesen arra, hogy a gyerekek olvassanak minél többet: „Olvasson csak mindent, képregényt, szextankönyvet vagy akár Stephen King regényeit, csak olvasson. Különben az olvasás ugyanolyan ritka kiváltságok egyikévé korcsosul, mint amilyen volt a kora középkor elején.”

Namármost, minden jel arra utal, hogy a Gutenberg-galaxis csillaga leáldozófélben van. De bárhogyan is vélekedjenek a vészharangok kongatói, ezzel még nincs veszve semmi! Szinte óráról órára egyre többen használják az Internetet, különösen annak 1994 óta létező World Wide Web felületét, amely nemcsak egy új médium, hanem ahogyan azt Rétfalvi Györgyi is írja Cyberpunk médiakontextus című tanulmányában, minden korábbi médium ötvözete és valamivel több is annál, egyszerre interaktív és participatív metamédium. „Az Internet adta lehetőségek ötvözik a beszéd, az írás és a vizuális, kép vagy mozgókép rögzítő eszközök lehetőségeit.” A számos lehetőség mellett azonban tény, hogy az Internet a legnagyobb mértékben mégiscsak betűkre épül, s aki felkapaszkodik erre az információs szörnyetegre, mindenképpen olvasni, sőt nem kizárt, hogy még írni is fog. Kérdés csak az, hogy mit.

A könyv és a könyv nélküli irodalom címet viseli Fekete J. József új kötetének egyik legérdekesebb tanulmánya, amelyben a szerző a szubkulturális deviancia kulturális jelenséggé való minősülésére mutat rá. A szövegalkotás azon új megjelenítési formáiról – blog, fake, e-zin, villanykönyv, online-regény, virtuális könyv stb. – számol be, amelyek megjelenésével sok mindenben megváltozott (és állandó változási folyamaton esik át) az irodalmi alkotás felfogása is. Sokan megkérdőjelezik ezeknek a szövegeknek az irodalmi jellegét. Tény, hogy sok közülük nem is irodalmi szándékkal készül, viszont ha regények, esszék és más irodalmi műfajú alkotások is születnek ily eljárással, mivel indokolható meg ezen művek irodalmi voltának tagadása? Vitathatatlan, hogy nem a kinyomtatottsága tesz egy szöveget irodalmi művé, sőt még vissza is kérdezhetünk: vajon irodalminak nevezhető-e minden, ami ilyen címkével ellátva nyomtatásban megjelenik?

Nem hiszem, hogy majd az Internetes irodalom megszünteti a hagyományos, Gutenberg-félét, amit azonban kétségkívül megtesz, feloldja, rákényszeríti az irodalomra a gyorsabb változást, ami nem feltétlenül rossz, sőt! „Kétségtelen, a digitális technológia és az informatikai kultúra módosította a tömegkultúra esztétikai kódjait, és ettől a jelenségtől se félni, se megijedni nem kell. Persze ez a folyamat is sajátos forradalom, néhány talapzatról ledőlnek a szobrok: az (elit) íróé és az (elit) olvasóé mindenképpen.” Minden változik, miért lenne kivétel az irodalom, bármennyire se legyen ez kedvére az (elitnek). Az irodalom, mint egy társadalmi lény szellemi terméke, önnön lényéből kifolyólag nem lehet statikus, hanem csakis dinamikusnak kell lennie, és szüntelenül követnie kell a társadalomban zajló változásokat, aminek eredményeképp folyamatosan átminősül. És itt most nemcsak a megjelenési formáira, hanem a funkciójára is gondolok. Egyik funkciója pedig mindenképpen olvasója gondolatmenetének a beindításában rejlik, s ilyen értelemben Fekete J. József Teremtett világok című kötete egy rendkívül megihlető olvasmány, aminek elolvasásával véletlenül sem ér véget a teremtés. Az olvasat folytatódik: villanyfénynél, a számítógép monitorán, nyomtatásban, az Interneten, a szobában, társalgások során, az elmagányosodás lakatlan szigetein, a naplóban – aminek egy különleges változatát írónk a jövő műfajának tart –, és olvasmánnyá szerveződve felkínálja magát az újabb világok megteremtésére.

Feszes vigyázzban – félgőzzel avagy leszámolás a nagyképű olvasóval . In: Fekete J. József: Teremtett világok . zEtna. Zenta. 2006. 193–194. o.

Lásd: Fekete J. József: Irodalomról és olvasásról . In: Kilátó, Újvidék, 2006.08.26–27.

Előlegezett bizalom a gyermekirodalomnak . In: Fekete J. József: Teremtett világok . zEtna. Zenta. 2006. 223. o.

Rétfalvi Györgyi: Cyberpunk médiakontextus . In: Szabadpart, 16. szám, Székesfehérvár.

A kizárólag a magas művészetet eszményítő, sznob értelemben (Fekete J. József megjegyzése).

A könyv és a könyv nélküli irodalom . In: Fekete J. József: Teremtett világok . zEtna. Zenta. 2006. 137. o.

„... meggyőződésem, hogy a jövő műfaja a naplónak egy különleges változata lesz, nem valami irodalmi napló, hanem egy olyan szöveg, amely szerves kapcsolatot teremt az író személyes tapasztalata, olvasmányélményei és fikciója között.” Fekete J. József: Utazás a lakatlan szigetre . In: Fekete J. József: Teremtett világok . zEtna. Zenta. 2006. 143. o.