Dobzseiáda
Beszédes István
Eltelt sok év, már nem világos

Ha este van, s a szem opálos,
arról mesél a nagyivó,
hogy élt itt egy bicikligyáros,
János volt, Johann vagy Ivó?
Eltelt sok év, már nem világos.

Egy szó, mint száz, most sok bolond
teker az utcán mindig éjjel,
kinek a járda csak porond,
manézs, hol packázik veszéllyel,
s nyakán nem bólogat kolomp.

*
Meg azt mesélte még a kortárs,
abrosz fölött, éjfél előtt,
hogy élt itt egy jószívű portás,
s osztott ápoltnak kimenőt,
azóta oly kihalt a kórház.

És kiürült az elmegyógy,
a doktor úr még most sem éber,
álmában osztja a bogyót,
hiszi, hogy nyája van, hogy héber
igével választ szét folyót.

*

És nincs a világban balansz,
kifosztva áll a bringagyár,
s azóta ez a Tour de France,
pörög a föld, csapágya jár:
s éjfél után is dúl a transz.

Amikor sok bolond pedáloz,
attól hangos a nagy ivó,
hogy élt itt egy bicikligyáros,
János volt, Johann vagy Ivó?
Eltelt sok év, már nem világos.

*

Van elmélet, mi rendszabályoz,
a Három barátban pár tudor
két részre oszt egy éji várost:
ez áll, az rohan, de mind botor,
az okos spannolja a ráfot.

S nem lehet másféle zárszó,
Szarapka urat méltató:
biciklin jön a Dobzse László,
nőjön a kedv, s a hídadó,
erre kevés a valahány szó.