Dobzseiáda
Deissinger Ákos
Dobzse szakállában
Éjszaka a Három Barát előtt beszélget János és Ivó.
IVÓ: Te János, mire kell most majd figyelnem, itt, amikor belépek? Keressem a Dobzse penészes tekintetét? Vagy talán kutassam a főtt fűrjtojás-maradékot, apró kenyérmorzsát és zsíros sajtdarabkát. Tudom, hogy minden ott bújkál valahol hosszú, vöröses szakállának sűrejében!
JÁNOS: Nem! Nem azt kell, és nem ott van.
IVÓ: De tudod, arra gondolok, hogy mégis csak Johann az. A zentai ferencesrendi apát, aki mélyen túrkál az alvó Dobzse szakállában. Állítólag, ebben a rengetegben lát tiszai kagylót, legendát, csigát és couler locale-t. Ő az, aki eddig elhozott minket, nyomokat, évszámokat, eseményeket hagy a számunkra, olyan mint Eco.
JÁNOS: Nem így van!
IVÓ: Akkor pedig az özvegy Beatrix hajában keressem, ott kell majd látnom?
BEATRIX (kilép a Három Barátból, kínai üzletből ) : Soha nem értem meg, hogy miért nem tudnak a kínaiak egy csatlakozót úgy megcsinálni, hogy azonnal használni is tudjam! Működésbe hoznám és nem működik!
JÁNOS: Na látod, Ivó! Beatrix elmond nekünk mindent, amit most látni és tudni kell! Tudod itt van már minden, ami jönni fog.