Dobzseiáda
Pressburger Csaba-Saul
IXedik jelenet

Szereplők:

János, a tönkrement bicikligyáros
Dobzse U. László, a király – inkognitóban, vándorkomédiásnak adva ki magát
Hal, a feltálalt kellék

Helyszín: A Három Barát nevű kínai vendéglő Zyntha-rév nevű Tisza-menti városkában (ugyanitt pult alól bóvli és fű is kapható – sve po 85 krajc.).

János és László ülnek egy asztalnál, mindketten füveznek. A lokálban félhomály, szusi illata terjeng, az asztalukon nyers, pucolatlan hal tátog (urbánus kínai specialitás).

JÁNOS: Az élet olyan, mint az bicikliküllő: nélküle nem forog az kerék, ámbátor vele túlpörög.

LÁSZLÓ: Dá, dá, láttám ezt furcsá szerszám á ti városotok, sokán lovágolják, hogy á váláguk nem sínyli meg! Hát nem-e?

JÁNOS: Amit láttál ilyen kétkerekűt, mind az én gyáram terméke. De most, hogy az királyi felség ama töketlen lengyel köcsög leend, lehúzhatom az rolót, akarom mondani, redőnyt, ha érted mire gondolok, idegen.

LÁSZLÓ (megsértve önérzetében kissé ingerülten) : Ne, ne! (majd kissé megtartóztatva magát) Ne idegen! Lengyel, mágyár, litván egy vér, egy unió. Én lengyel, te mágyár, közös á fenyegető fárkás: á kutyá török!

JÁNOS: Ne, te, ne! István mondta vala Emeric hercegnek: idegent országodba beengedd, mert erősíti azt vala. Ím az én példám: ha az kutya török áthághatná az Tiszát, bővülne az piac, lenne kinek eladnom az páros kerekűimet, mert Zyntha-révben már nincs kinek eladnom, mindenkinek vagyon. De az király is jól járhatna, bővülne az uniója, hogy úgy mondjam de facto és indirecte kijárása lenne az mórok tengerére, kereskedhetne, hajózhatna kedvire.

LÁSZLÓ (hümmögve elgondolkodik azon, amit hallott) : Hm, hm.

JÁNOS: Föl kellene fogni végre, hogy nem az sötét középkorban élünk. (Kicsit megzavarodva) Vagy hogy is van ez…? (Visszanyerve magabiztosságát) Szóval: szabaddá kell tenni az piacot, jöjjön az kutya török, az gyáram újfent virágozna, ha az zultán lovai helyibe biciklit vásárolna hadsereginek. Kevesebb lócitrom az országúton, edzettebb lábú katonák, az kerekek pedig ismét pörögnének ezerrel. Gondolj csak bele: az küllő ismét értelmet nyerne az kurva életben!

LÁSZLÓ: Mondász válámit. Beszélek áz én ásszonyálláttál, neki vánnák vezái királyi udvárnokok köre. Háthá há elérni lehetne, hogy engedékenyebb legyen dicső királyunk, jobb lenne házánknák.

JÁNOS: Dicső az apjafasza, de ha tudod az utat az királyi udvar felé, keresd azt, idegen, hallgattassék meg a kisember szava is végre!

LÁSZLÓ: Úgy lesz. (Pincérnek kiszólva) Sefe, még egy kör joint rendel!