Dobzseiáda
Sándor Zoltán
Királyi éjszaka

Helyszín: A Három Barát kocsma-komp

Szereplők:
Ivó – a feltaláló
Beatrix – örökölt feleség
Dobzse – öröklő férj

A Tiszán egy szűkös kocsma-komp lengedez. Ivó hosszú kabátban ül egy alacsony asztalka előtt, egyik keze zsebben, a másikkal egy sörösüveget szorongat. Beatrix a padlón térdepel, s ujjaival úgy tesz, mintha egy számitógép billentyűzetén gépelne. Mögötte Dobzse egy kerékpáron ül.

IVÓ: (Lelkesen, mindenkinek és senkinek) Áthidalni a két partot és az évezredeket!

DOBZSE: (Lenyel egy tablettát, Ivóra pillant, majd megkérdi Beatrixet) Ki ez? (Rövid csend után ismét) Ki ez?

BEATRIX: Hagyj békén! Nem látod, hogy dolgozom?! (Néhány másodperc szünet után Ivóra tekint) Ő az Ivó, a nagy feltaláló! Ezt legalább tudhatnád. Az ő nevéhez fűződik majd többek között a felhőkarcoló, a léglökéses rakéta és a klónoszkóp. (A kerékpárra pillant.) Rajtad is ő tervezett minden említésre méltót.

IVÓ: Gyönyörű kilátással!

DOBZSE: Most mit csinál?

BETARIX: (Dühösen) Te vagy a legbalgább király a történelemben: virtualitáson innen és túl! Bárcsak hercegnői virus végzett volna velem, amikor örökségeddé lettem! Van szemed?! Nézd meg! Iszik és tervez!

IVÓ: Éghetetlen hidat varázsolni légbe épült talapzatokra!

DOBZSE: Mit tervez?

BEATRIX: (Felugrik, hadonász) A képzelőerő hiánya minden nyomor forrása! (Csúfondárosan.) Mit tervez?! Nézz szét! Hol vagyunk? Egy ütött-kopott kompon. Pontosan, a Három barát kocsma-kompon. A háromból már csak ő maradt. Ő, az Ivó. Mit gondolsz, mit lehet ilyenkor tervezni?! (Visszaül)

IVÓ: Alkalmasat hatalmas szimpozionokra!

DOBZSE: (Félénken) A láthatatlan laptopod is tőle ered?

BEATRIX: Nem! (Felugrik) Az az enyém! Csak az enyém! Az enyém! Az enyém! (Dühöng, haját tépi.)

IVÓ: Tökéletes kiugrót a Nagy Ugrásra és a sikoltozásra! (Belekortyol az üvegbe, kiemeli zsebéből a kezét, és a még mindig zsörtölődő Beatrix lábához tesz valamit.)

BEATRIX: (Hangosan felsikolt) Egér! Jaj, nekem! (Dobzsehoz szalad)

DOBZSE: (átöleli Beatrixet és dúdolja a verset)

A magas tömbépületek
az ember tehetetlenségéről
tesznek tanúvallomást.
A tér legyőzhetetlen,
a nagy eszmék ideje lejárt,
kapcsold ki számítógéped
és tedd szét a lábad.

Az ember az idő előtt halad,
az idővel vagy sehol.
Ez az Isten és természet által
felállított rend törvényszerűsége.

Én korszerű vagyok.
A vitaminokat tablettaformában
juttatom be szervezetembe.
A tabletták kesernyés íze
megfelel ízlésemnek.
Korszerű vagyok.
Éjjelenként fehér
egérrel álmodom.
Az egér engem
frigyrügyedre emlékeztet,
tedd szét a lábad,
már régóta szeretlek…

És…

Biciklizzünk!
Biciklizzünk!
Biciklizzünk!

(Beatrix felül a kerékpárra, Dobzse és Beatrix elmennek)

IVÓ: A valóság-show is az én nevemhez fűzödik majd…

(Függöny)