Fehér füvek
Deák Ferenc
[Keletre a torkolatnál]

talán a születése előtt
vagy a Teremtés nyűgös folyamatában
vagy amikor a moziban a vásznon
a vetítőben kiégett filmkocka roncsai között
vagy amikor a kohóban kétezer
fokra tornázta magát az izzás
vagy az összebukott spektrumból
egy kéz kiemeli
mert virág a kéz is azzal amit kiemel
vagy a bánat amikor betöményül
és a gyermekek szeme előtt
a semmi ahogy kavarog
vagy én amikor naponta meghalok
mert gyakorlom ahogy sorbaveszem a színeket
vagy a tinta
amikor a sebesült hal testéből kifolyik
és búcsút ír a süllyedésben sötétülő akvamarinba
de lehet hogy csak szó
mely önmagáról hiszi hogy apikális
vagy inkább a doromb amikor elpattan
a nyelve és hiátust hagy reánk
de mindenképpen csak szó
a fehér
akkor fehér ha szó
és akkor sodorja lefelé
a tisza a se szőke se barna de arany emlékezetű
és mérges...
hogy már kimosta
hullákból a mocskot
a szóhullák így fordulnak keletre
a torkolatnál
így látják félig csak
a föléjük tóduló dunát
hát ezek szerint a fehér csak szó
és semmi más
belőle kaszál rendet
az idő
mindörökké örökre...