Üzenet 2007/4.

Morsányi Bernadett
Ami az ünnepi műsorból kimaradt

1956 ötvenedik évfordulójára a filmszakma is készült. Október 23-ára új forradalmi témájú alkotások kerültek a mozikba (pl. Szilágyi Andor Mansfeld, Goda Krisztina Szabadság, szerelem, Erdős Pál Budakeszi srácok ), a televízió pedig elővette a korábbi „56-os filmeket” (pl. Gothár Péter Megáll az idő, Bereményi Géza Eldorádó , Gárdos Péter Szamárköhögés , Kósa Ferenc Tízezer nap, Mészáros Márta Napló gyermekeimnek , és A temetetlen halott című filmeket). Érdekes módon a különböző tévécsatornák megfeledkeztek Szabó Istvánról, pedig nemzedéki, önvallomásos (első) trilógiájában („lírai-alanyi”, „mi filmek”, „szerzői filmek”), a magyar rendezők közül szinte elsőként jelenítette meg '56-ot (Herskó János 1963-ban készült Párbeszéd című filmje alig előzi meg időben az Álmodozások korá t, ráadásul Szabó asszisztense volt Herskó Jánosnak). A Filmmúzeum ugyan évről-évre levetíti a Szerelmesfilm et, (Galkó Balázs felvezetése szerint „mindannyiunk kedvenc filmje”), Szabó István születésnapja környékén (február 18.) az Apá t, néha az Álmodozások kor át, éppen ezért furcsállom, hogy '56 kontextusából ezek a filmek kimaradtak. Az már csak egy személyes észrevétel, hogy Szabó felsorolt filmjeiből, számomra a legkedvesebb jelenetek '56-hoz köthetők. Az Apa című filmben a főhős élete kockáztatásával szerez magyar zászlót, de mire visszaér az egyetemre már rengeteg lobogó van a teremben. A Szerelmesfilm ben Jancsi és Kata kenyeret vesznek, amikor hirtelen lövések kezdődnek az utcán, Kata legnagyobb gondja az, hogy WC-re kell mennie. Ezekből a filmekből hiányzik az '56-al kapcsolatos hamis pátosz, pedig a rendező filmjei vannak legközelebb 1956-hoz, szemben azokkal a filmekkel, amiket évek óta levetítenek október 23-án. ( Megáll az idő 1981, Napló gyermekeimnek 1987, Eldorádó 1988, kivételt képez az 1965-ben készült, de sokáig betiltott Tízezer nap című film).

Szabó István korai filmjeinek társadalomábrázoló erejére korabeli sajtó is felfigyelt. A külföldi sajtó szinte kizárólag a politika felől közelítette meg Szabó István hatvanas években készült filmjeit, a fő értéket abban látták, hogy a rendező ábrázolta 1956-ot. Molnár Gál Péter 1966-ban az Apa című filmről így írt „Elejétől kezdve kétségtelen, hogy nem egy család történetére jut a hangsúly, hanem a nagyobb család, a magyar társadalom húsz évére.”(1) Koltai Tamás a Magyar Ifjúság 1970. október 9.-i számában így ír a Szerelmesfilm ről: „1944-1970: a mi egész 25 évünk, életünk kis enciklopédiája.”

A rendező önéletrajzi ihletésű én-filmjei ( Álmodozások kora 1964, Apa 1966, Szerelmesfilm 1970) magukon hordozzák az újhullámos filmek jegyeit, melyek gyakran generációs élményeket fogalmaztak meg. A hatvanas években három nemzedéki élmény dominált (ezek az irodalmi alkotásokban is nyomon követhetőek): a gyermekkor emlékei, az '56 utáni konszolidáció tapasztalatai, és a generációs feszültség. „(…) úgy érzem, hogy a hatvanas évek elején, mikor filmezni kezdtem, nagyjából a hetvenes évek elejéig – nemcsak engem, hanem mindannyiunkat – a nagy történelmi változások, a nagy lépések emberi vonatkozásai izgattak, hiszen a saját sorsunkban megélt hatalmas történelmi megrázkódtatásokról voltak élményeink; mely élmények azonosak voltak a nézők élményeivel, tehát joggal érezhettük, hogy bőven van egymásnak mondanivalónk ezekről a közös élményekről.”(2)- nyilatkozta Szabó István.

A három filmben a főszereplő Oláh Jancsi 27 éve rajzolódik ki (igaz az Apá ban Takó Bencének hívják). Az Álmodozások korá ban a jelent (1964), az Apá ban a múltat (1945 és az ötvenes évek), a Szerelmesfilm ben a kettő mellett a jövőt is megidézi a rendező. „Annyit tudok, hogy amikor leforgattam az Álmodozások kor át, úgy éreztem, ezekről az emberekről tudok még többet, fontosat mondani, így született meg az Apa. Az Apa után úgy éreztem, még ez sem elég, s ugyanezekről az emberekről szeretnék más szemszögből, hasonlóan lényeges dolgokat elmondani - így formálódott a Szerelmesfilm . Mikor ezek a személyesebb hangvételű filmek elkészültek, arra gondoltam, hogy a hősök gyökereiről is kell mesélnem. A szülők sorsáról, múltjáról, kapcsolatrendszeréről.”(3) (Szabó István a Bizalom című filmtől kezdve, szülei generációjáról (is) mesél, ezzel együtt művészi szemléletváltás is történik, Szabó István elszakad az újhullámtól a klasszikus ábrázolás felé fordul).

Az Álmodozások kora sokrétűségével magába foglalja a felnőtté váláshoz vezető rögös utat (önmagunk felelősségét a társadalomban), az egyetemi közösség felbomlását, a munkahely okozta dilemmákat, a szerelmek komolyabbá válását, a világ realitása okozta illúzióvesztést, és képet ad az akkori fiatalok viszonyáról a történelemhez. Az Álmodozások korá ban '56 már „csak” múlt, beszélgetés formájában jelenik meg. A mozi sötétjében Éva és Jancsi, arról beszélnek, hogy 1956 után miért maradtak itthon. Ekkor kérdezi meg Jancsi Évától, hogy tényleg kommunista-e, mire Éva, azt válaszolja, hogy igen. Amikor Éva visszakérdez, Jancsi azt feleli: „Én mérnök vagyok.” A külföldi sajtóban meglepetést okozott, hogy Magyarországon engedélyezték ezt a mondatot, sőt volt olyan ország, ahol azt a kérdést szegezték a rendezőnek: „Ön mérnök?” Egy bolognai lap a film jelentőségét szintén '56-ban látta, abban, hogy „első ízben emeli fel a leplet, amely elrejtett az 1956-os forradalom által Magyarország húsába váltott nyílt sebet. Egy sebet, amely még ma is vérzik.”(4) A Tribunne de Lausanne című lap 1965. augusztus 2.-i száma szerint a film: „Egy a háború alatt született nemzedék reményeit és nyugtalanságait mutatja meg, amely megismerte a sztálinizmust, majd 1956 eseményeit. Ezt a témát teljes őszinteséggel közelíti meg…”

1956 az Apá ban és főleg a Szerelmesfilm ben meghatározó, sorsfordító esemény, a felnőtté válás, az apáktól való elszakadás fontos lépcsője. A külföldi kritikák az Apá ban is a politikumot keresték. Az A. B. C.- Milanó 1968. nov. 1.-i számában az Apa című filmről '56 kapcsán a következő jelent meg: „Az apa mítosza darabokra hull, a régi bálványok összedőltek. Takó apja fényképét tépi szét, anyja Sztálin szobrot olvaszt. Intimista film, alkalmas arra, hogy a magyar történelem húsz évéről nagyon is teljes képet adjon, politikai - film és mégis képes arra, hogy ritka finomsággal vájkáljon az emberi lélekben.” A Frankfurt Neue Presse szerint „valójában nem apa és fia közötti viszonyról van szó, hanem a nép és a párt között fennálló kapcsolatra is utal a film.” Hasonló véleményt fogalmaz meg Enzo Natta a La vita Cattolica 1969. október 12. számában: „Szabó István generációja akkor született, amikor Európa felett a háború felhői kezdtek sűrűsödni(…)Az apa valójában a sztálini irányítás képe, amelyet az atyáskodó szemérmetlen retorika csempészett be, és amelyből a legvadabb dogmatizmus keletkezett, amelyben a szocialista államok ifjainak ezrei és ezrei nevelkedtek fel.” A Frankfurter Allgemeine Zeitung 1967. július 17.-i számában Búcsú az Apáktól (A magyar Szabó István filmje Moszkvában) című újságcikkében Peter W. Jansen a szovjet vezetés nézőpontjából „kellemetlen film”-nek nevezte az Apát . „A Kreml Kongresszusi Palotájában a film második részénél is volt nyugtalanság, mozgolódás; 1956. őszének budapesti harcairól készült dokumentum felvételek montázsánál. Egy ledöntött Sztálin - szobor; felkelők szovjet csillagot tépnek le egy falról; égő szovjet páncélos. (…) » Sztálin papa képe leomlott « Takó az apátlan társadalom jelképe. Búcsú az apáktól, vitatkozás a történelemmel, a másik nemzedékkel, a társadalmi feltételek felismerése, ez köti össze Szabó filmjét a fiatal magyar filmesek jelentős műveivel, de összeköti formai eszközeinek gazdagságában Csehszlovákia, Anglia, Hollandia és Franciaország fiatal filmeseinek alkotásaival. Túl az ideológiai, jobban mondva a politikai frontokon, úgy tűnik, egy fiatal európai nemzedék közös témával foglalkozik, tudatára ébred annak, hogy el kell búcsúzni a tegnaptól, az Apáktól.”

Az Álmodozások kora és az Apa 56-os vetületével kapcsolatban Szabó István Révész Sándornak így nyilatkozott:

Révész Sándor: „'56 is úgy jelenik meg az ön korai filmjeiben, mint amiben a fiatalok, a diákok magától értetődően benne vannak, magától értetődően együtt nyüzsögnek, mozognak a forradalommal. És ugyanilyen magától értetődően vannak túl rajta néhány évvel később: »Féltem, hogy kimaradok valamiből(…)Butaság« - mondja Éva a moziban, mert a részvétel nemcsak természetes, de félelemteli is. Ifjabb Takó az Apá ban iszonyú félelemben hozza le a puskagolyók között a zászlót teljesen feleslegesen a kollégiumból az egyetemre. Ahol éppúgy elfogja a félelem, amikor firtatják, ki is volt az apja, mint amikor gyerekkorában az osztályfőnök pajtás firtatta. '56 úgy is jelen van, mint a félelem korának feltámadása. Világháborús párhuzamokkal. A filmen, amit Éva és Jancsi néz a moziban, a náci könyvmáglyára felel az '56-os könyvmáglya. A Szerelmesfilm ben Jancsi ugyanabban a kiszolgáltatottságban biciklizik a felkelők puskacsövének háttal, ahogy gyerekkorában ment a búvóhelyre az akkori járőröknek háttal. A '44-es és '56-os városképek, romképek párban állnak.

Szabó István: Amióta ezek a filmek elkészültek, '56 képe teljesen átszíneződött. Különböző hatalmi érdekekből különböző módokon színezték át. Ezek a filmek közel voltak 56-hoz, és ezeknek az 56-képe őszintébb volt, mint a mai átszínezett képek. Valóban ez volt az én közvetlen élményem: az eufória és a félelem, a szorongás keveréke. A világháború még közel volt, a kilőtt tankok, a kiégett villamosok, a szétlőtt házak, a fákra akasztott emberek látványa nagyon is ismerős volt. Az én filmjeim nem ítélkeznek, nem elemzik '56-ot, hanem emlékek ről beszélnek. Primer emlékekről. Meg kell mondjam, hogy ebbe sem szólt bele senki. Az Álmodozások korának minden kockáját úgy forgathattam le, ahogy kívántam.”(5) (Kiemelés tőlem M.B.).

A külföldi kritika, amely főként Magyarország belpolitikájára volt kíváncsi, politikailag közömbösnek ítélte a Szerelmesfilm et és nem tartotta olyan értékesnek, érdekesnek, mint az Álmodozások korá t és az Apá t. John Russel Taylor a The Times 1970 szept. 2.-i számában egyenesen leírta, hogy a film „nem igényli, hogy kabátunkkal együtt az intelligenciánkat is magunkkal vigyük a moziba.” Pedig ha igazán odafigyelve nézzük a filmet, könnyen észrevehető, hogy a Szerelmesfilm ben rajzolódik ki legtisztábban, mi is történt Magyarországon 1944 és 1970 között (ld. Koltai Tamás korábban idézett megjegyzését).

Szabó István korai filmjeiben, '56 mellett a zsidósors (erről ld. Halász Tamás tanulmányát)(6) és a disszidálás kérdésének felvillantásával, áttörte a hallgatás fal át, ahogyan későbbi műveiben is erre törekedett, leszámítva két utolsó filmjét, A csodálatos Júliát, és a rendezőtől szokatlanul igénytelen Rokonok at. 2006. januárjában Gervai András felfedte (nem sokkal a Rokonok bemutatója előtt), hogy Szabó István 1956 után (19 évesen írta alá a beszervezési nyilatkozatot) két évig hangulati jelentéseket írt a Színművészeti Főiskoláról.(7) Az igazsághoz mindenképpen hozzátartozik, hogy az Álmodozások kora forgatásának idején (25 évesen), Szabó az elsők között volt, aki megelevenítette a forradalmat. Persze a fő ok, amiért néznünk kell, amiért szerethetjük az Álmodozások korá t, az Apát (sokak szerint -közéjük tartozom én is-, a rendező legjobb filmje) és a Szerelmesfilm et, az esztétikai élmény amit nyújtanak. Bár az '56-os ünnepi műsorból kimaradtak ezek a filmek, nem kell elkeseredni, esélyünk van arra, hogy lássuk őket, egyrészt a Tv-csatornák állandó ismétlései miatt (ez különösen igaz a Filmmúzeum esetében), másrészt mert Szabó István hamarosan 70 éves lesz. Csak ne felejtsünk el odafigyelni az említett részekre is, mert hozzájárulnak az elmúlt évtizedek és '56 „átszínezett képének” pontosabb megértéséhez.

1 M.G.P., Apa. Népszabadság , 1966.dec.8.

2 ZSUGÁN István, Szubjektív magyar filmtörténet 1964 - 1994 , Bp., Osiris - Századvég, 1994, 472.

3 Arcok történelmi megvilágításban, Szabó Istvánnal Fazekas Eszter beszélget , Metropolis , 2003/3. 79.

4 Presto del Carlino , Bologna , 1965, aug. 6.

5 RÉVÉSZ Sándor Interjúja Szabó Istvánnal, = Beszélő évek 1957-1968, A Kádár – korszak története 1 , Bp., 2000, 390.

6 HALÁSZ Tamás, Az illusztrációtól a nagytotálig . Szabó István filmjeinek zsidó motívumai= Minarik, Sonnenschein és a többiek. Zsidó sorsok magyar filmen. szerk. SURÁNYI Vera, Bp., Magyar Zsidó Kulturális Egyesület, Szombat Folyóirat, 2001. 110-124.

7 GERVAI András, Egy ügynök azonosítása, Élet és Irodalom, 2006. január 27.