Beszédes István
Kórus

A kéményben gyermekkórusát
hallani a szélnek, benne szerelmet
és tusát, a híradást, hogy élnek
az elbocsátott lelkek, kik elhagyták
a termet, alig hogy felgyúltak a fények.

Helyükbe ültek az asztalnál
a rémek, s ennél jobban egyedül
csak mindazok félnek, kik a
bizonytalan holnap útján tudják
továbbra is a pillangót, a gyermeket.

A lepkét, amely elveszett (s a tücsköt,
amely hegedül), rejtekeiben a bolynak
lelni meg.