Szabó Palócz Attila
elherdált kincseink

csak a szavakat ne!
csak a szavakat…
ma még
talán nem kellene figyelmen kívül hagyni
asztalt borítani,
egymásra dühödten,
feszülő izmok, kitágult nyaki erek köröttem

nem kellene hagyni még
elhagyni,
mint hűtlen kedves, a szavakat
nem lenne jó,
némán, jelezve csak,
hogy lenne még benne holmi elvetélt akarat

vegetálva csak
szeretve szinte még
mihelyt felválthatja jelrendszerünk a szót
a kimondottat,
az elherdált
kincsnek vélt, megtagadott jelenvaló