Sinkovits Péter
Lantommal szólíthassalak

Íratott Komárom szép leányához
B. Sz. D. szövegének felhasználásával,
Virt közelében, 1807 decemberében

Kallóban ázódik
mi rohanásban fennmarad
húzó különb dalt e tájon
rosszkedvében sem kongatna.
Énekelnek immár Néreus lányai,
szemesen rostálgat közben az idő.
Tege életre éhes vágyai:
a zöld kor elevenebb mása.
Hívó belső gyülekezet,
a szólás jogán ragadozva veszed,
engedj meg-álmok kiségi léte
nem feszélyez.
Pompás ligetekben daloló Pán,
inkább figyelő Dámétás,
lepke-ráncokon túl
fej-vitorlás csábításnak nem engedve
feléje szórja könyveit,
megmásolhatatlan igaz fogadalmával,
mely úgy ereszkedik alá Simois hullámain,
mint mezsgyén váró pillantásban
a vajákos igézet.