Üzenet 2006/2-3.

Andrija Radulović
Versek

A SzalmaszŐke És a kandÚr

 Buzgón árulta a lányát
a formás aranyhajút anyja
s közben járta évre év

Egymást váltotta a kérő
férfias gazdag herceg dalnok
fekete vörö bocskoros
triciklin lovag

Legvégül a nyeszlett bábos érkezett
és utána senki már

Most mint régi szokás
vesszőből és ábrándból
kosarat fonnak
és persze szopogatják
egymás keze csontját

Álomszuszék kanmacskájuk
elmesélte rendre

Havas fogadÁs

Jaj, mennyire vadregényes
hó nélkül és szán nélkül

Üveg bor a tűz mellett
prémben a kedves
nyárson a nyúl

Künn a lovak
a fenyők alatt
abrakuk a holdvilág

Esztendőre valamennyi
szilaj nádparipa(*)

Erdőszélen farkas sétál
vagy az ablakon benéz

Fogadjunk

Mese

A tó
mezején
holdfény kazaloz

A tündérek zokszó nélkül
ápolják e képet

A törpék odavonták a szekeret
pónikat és vadludakat
kerítést emelnek falat
különös télire való gyűlik
ugyancsak csöndben

Ám amint a világ ajtaja
csikordul
az első fénysugártól
a mese szertefoszlik

Se egy tégla
se egy szalmaszál
se tollvonás

A kÉmÉnyseprŐ

Gagarint már mindenki elfeledte
A boldogság a borostyán
a vadméh valamint a lódarázs
és a fehér gólya hódolóját

A Párducot mindenki szerette

Látni a tetőn

Egy lányt titokban ölelt
És a kémény oldalán farkán
Az újhold gerezdjeit

hozzá leengedte

Hogyha hagyták volna
Nem dőlne ma ennyi füst
Az égtájak felé

Házuk színültig
Telt volna
Kéklő fénnyel

A pÉk

A tréfát félre téve az övé a világ dolga
éjfélkor birtokba veszi atyai lapátját

Áldott amikor zsömlyét
pogácsát hosszú cipót feszít

Költők kártyások szeretők
éjszakai baglyok verik hajnalban az ajtót

Álomittasan kel fel a Strucc és osztja
az élesztőt akár a tömjént

És az egész utca magasra dagad
és minden kenyérillattal telik

Andrija Radulović talán a legtöbbet fordított kortárs montenegrói költő.
A 2005-ös NOSSIDE költészeti díj és több más elismerés nyertese.
Podgoricában általános iskolai tanár.