James Onedint, a hajótulajdonost,
aki mindig kimondta azt, amire mi
gondoltunk. Mi csak sajnálkoztunk,
de ő fölmászott az elhagyott
gólyatojásokért, keltetőgépet
vett, új fészket csináltatott
betonvasból és fűzfavesszőből.
Ahogy nőttek a kicsik, tavat
is ásott, fogott bele békát,
kishalakat. Egy ideje pedig,
ha elég erős szél támad, fölmegy
velük a gátra, fut előttük,
csapkod a kezével. Néha erre
néz, és akkor látjuk: attól tart,
ezért már tényleg ki fogják
nevetni a vendégei. De ilyesmin
még nem tudott rajtakapni senkit,
akik épp nézik, drukkolnak neki.
És a gólyák is: mindent csinálnak
utána szépen, ahogy eddig.
