Nettitia K. Froese
Lemúria pátriárkái II. (Sagrada Familia)

Tejben, mézben, ecetben áztatta kezét Abi al-Maarri, meg timfölddel dörzsölte, szilíciumhomokkal súrolta indigókék tenyerét, mert kellemetlennek gondolta a vízihullák ajaknüanszát és a bagolykeszegek, jászok és küszök által kiszívott szemük üregének gyásztapétáját idéző markában felszolgálni a jégbe ágyazott kristályfiolákba töltött gabonapárlatot leendő vendégeinek, az éteri nedűt a Stüx fekete Swarovsky-gyöngyöket idéző gyászkeretes körmökkel felszolgálni, ugyanis ezen a találkozón nem számíthatott önnön megduplázódásából, vagy mégis talán mirigyének váladékából született gyermekére, Ibn al-Mukaffa Mahfúzra, aki kelekótyaságánál fogva egyébiránt sem volt alkalmas reprezentatív feladatokra.

Fontos találkozóra készült Lemúria minden bölcsességének tudója, szó sem lehetett rögtönzésről, mindennek olajozottan kellett működnie, amikor a Mosolytalanság Mandulaíllatú Bálványtermét végre és végleg elhagyók, Lemúria leendő pátriárkái első látogatásukat teszik a Négykarmú Sárkány Pagodájában. Mahfúz egy teljes filmfesztiválra szóló belépővel és mázsányi pattogatott kukoricára elegendő zsebpénzzel ez idő alatt az alsóvárosban múlatta idejét. (Kitartóbb olvasónk azt is megtudja, milyen élményben volt része, de ennek reménye senkiben se keltsen izgalmat, arra majd egy másik, távoli fejezetben kerül majd sor.)

A Mosolytalanság Birodalmából megszabadult, Dis városából önakarata révén távozott társaság önfeledt hangulatban érkezett a Négykarmú Sárkány Pagodájába, sétapálcáikat, vörös frígiai sapkáikat úgy csapták a kapunyitó Euszébiósz Eusztathiosz háznagy markába, mintha szaturnália idején a rabszolga szerepét vállaló kigyúrt kegyúrt rúgnák tökön. Adták is mosolyogva egymásnak a kilincset, jött Akela, Háto, Purun, Mugger-Gauti-Mugger, Kotik, Nag, Riki-Tiki-Tévi, Ká, Bagira, Balú, Sir Kán.

Tizenegy, villant át a házigazda agyán, hát már a pátriárkák száma se biztos, ő csupán tíz vendégre számított. Végül mindenkinek jutott ülőhely. Abi al-Maarrinak persze nem, de erről izgalmában tudomást se vett: itt a döntő találkozó, e látogatás nyomán új korszak kezdődik Lemúria spirituális létében – lelkesedett. Megszólalnak a hangszerek, kirügyeznek a fák, foszfáttá és foszforrá oldódik a guanó, fölénk borul az ölelés harmóniája.

– Ölelés és harmónia?! – visított fel udvariasságot és diplomáciai allűröket felrúgva Riki-Tiki-Tévi, miközben szemtelenül szemezett a Nag-nak nevezett vendéggel, szemmel láthatóan ki akarta ugrasztani a létező, vagy éppen nem létező tapsifülest gondolatainak bokrából. A portásasszony kebelével törli fel a padlót, röhögött Riki, vagy Tiki, vagy Tévi, amire al-Maarrinak nem szakadhatott szava.

– Kedveseim, itt ültök velem szemben, mert számomra valahogy éppen nem jutott fészek, de gondolkodjatok dzsungelen élezett eszetekkel: a hölgy, akit mindannyian láttatok: nem portásasszony. Bár lehetne, mert mindent pletykát tud. Úgy hívják szerettei: a 90 ÉVES. Ez természetesen nem felel meg a valóságnak, hiszen ott, ahol nem múlik az idő, az éveknek semmilyen jelentősége nincsen. A névadásban atavisztikus örökségként merül fel annak a kornak az emléke, amikor még számottevő tényező volt az idő. A hölgy valódi neve Ehnjek Asher Ehnjek(1). Azon pedig, hogy melle kissé megereszkedett, nem kellene csúfolódni, hosszú a története annak.

– Halljuk! – rikkantották kórusban a pátriárkák, akiken már kiütközött az elfogyasztott ital hatása, de legalább Riki-Tiki-Tévi is a feltámadó mámorára figyelt, nem vetett fenyegető, vagy talán mégis inkább sóvárgó tekintetet Nag felé.

– A pagoda látogatóit számon tartó hölgy voltaképpen a Négykarmú Sárkány Pagodájának építésze. Gaudi mester mellett dolgozott a Sagrada Familia templomának építésén, tőle tanulta el, hogy a tudáshoz vezető egyenes út nem a könyveken át, hanem a természet tanulmányozása során nyílik meg az emberi elme előtt. Emlékeztek a katalán mester organikus épület-makettjeire? Az oszlopokon, tornyokon, hajókon, pilléreken lehulló kötelek, zsinegek, csigák, emeltyűk és csappantyúk, úgy rendeződtek természetes ívekbe, hajlatokba, orsókat és kupolákat formázó alakzatokba, ahogy a végükre csomózott, homokkal töltött bőrtömlők igyekeztek minél közelebb kerülni a talajhoz. A világegyetemet átható tömegvonzás hozta létre általuk a legközvetlenebbül kialakítható építészeti formát. A gravitáció és a zsinegre függesztett homokzacskó felhasználásával létrehozott térépítészeti eljárást a katalán építész naplójában a csüngő mell effektus alkalmazásának nevezte. Úgy vélte, hogy általa az anyag tisztán, a maga asztrális görbületeiben tárulkozik majd ki, s ekkor majd a világ végre megsejtheti a paradicsom alakzatait.

Ezen Gaudi mellett tanulta az organikus építészet művészetét az általatok kigúnyolt 90 ÉVES, vagyis, immár ismeritek valódi nevét: EHNJEK ASHER EHNJEK. Bámulatosan fogékony tanuló volt, messze túlszárnyalta mesterét – ő a saját testéből építette fel a Sagrada Familia bazilikát, csüngő melle a gravitáció apológiájának metaforája a Születés Kapujának ornamentikájában – fejezte be mondandóját Abi al-Maarri, és nyomban tapsolt egyet, jelezvén, tálalhatják a szellemet tisztító mate-teát és gondolatot serkentő borsmentás jégkrémet, mert a folytatásban igencsak komoly dolgokról esik majd szó.

(1) Vagyok A Ki Vagyok.
[(F)elhasznált irodalom: Dante: Isteni színjáték; Rudyard Kipling: A dzsungel könyve; Rainer Zerbst: Antoní Gaudí. A teljes életmű.]