a magányomat dúdolom
üres a színpad
nincsen játék süket duma
nincsen ihlet
nicsen díszlet
üres a színpad
engem figyel
minden üres szék
mi ez
monodráma
néma lárma
dermedten
ott én
akár egy ék
beleverve
az időbe
hogy belenyög
a föld és az ég
majd meghasad
s kiomlik a pirkadat
ék ha nem lennék
nap az égen nem kelne
örökké éj lenne?
ha nem lennék
észre sem vennék
mert üres a színpad
üres minden szék
minden csak színjáték
égtelen végtelen
nincsen dalom
minden szószedet
szemet szúró szószemét
babérkoszorúként
dícséri majd
bolond fejemet
