Felnőtteknek írt regényeket is olvastam. Steinbecktől az Egerek és embereket többször is. Victor Hugótól néhány könyvet, és mivel nem értettem, a magam módján próbáltam értelmezni, és magyarázni az olvasottakat. Amikor később gimnazistaként egy-kettő a kezembe került, már egész másképp értelmeztem, és bántott is, hogy nem a gyermekkori olvasat a helyes, mert az jobban tetszett.
Olvasmányaim egyes hőseivel kapcsolatban sokáig tévhitben éltem. Volt a Peter Pan című mese, amit nagyon szerettem. A könyvben található illusztráción egy kombinéban rajzolták le. Még Kanizsán, az iskolában el kellett mondani egy mesét. Én ezt meséltem, méghozzá úgy, hogy Peter Pan kislány volt. Erre kinevettek, és azt mondták, hogy nem lány, hanem fiú. Még egy esetre határozottan emlékszem. Én egész gimnazista koromig elhittem, hogy vannak hétfejű sárkányok. Az is egy törés volt számomra, hogy amikor szóba hoztam, és kinevettek, hogy az egy kitalált lény.
Volt egy kis szobánk, ott olvasgattam, mert szerettem elbújni a tömegtől. Így találtam rá egy öreg és kopott hittankönyvre. Ebben olvastam először Jézusról. Ugyanabban a fiókban volt egy napszemüveg is. Én ezt a katekizmust csak ezzel a napszemüveggel olvastam, mert így még titokzatosabb, misztikusabb lett az olvasmány.
