Czirok Attila
És újra jön az öröm

felforr ereimben a megnyugvás
kifut akár bögréből a tej
leterít az ellentmondás:
arcod érintéséért vágyódom
elnémul bennem elégedett sóhajod
mint nagytakarítás után
pihensz még valahol elmémben
de már feladtalak
letisztult múltunkról a maszlag
először szerelmesek voltunk
majd áldozat és kivégző-osztag
már nem borzong bőröm közelségedtől
párnámon arcodnak düh-ráncai
makacsul kapaszkodnak egymásba
szíveink érintetlen szálai