Czirok Attila
Kontraszt-felállításban

csúnyán elbánt velünk a festő
a művészet nevében
téged háttal kifelé egy
rozoga sámlira ültetett
mintha hallani sem akarnál rólam
engem pedig ajtóhoz állított
fülre tett kezekkel
a festményen tél sejteti önmagát
mégis tévesnek tűnik a színhasználat
nem csak vásznon szívünkben is
kontraszt-felállítástban állunk:
értelmetlenné válik a csend
amikor végre békén hagynak