Czirok Attila
teremtésre váró világ

amióta megismertem hangod
elszomorít ha csönd van
és hallgatok mint zápor után
földben a magok
virágzik bennem
kúszónövény-módra
a remény az álnok
szoktatom gyökereit
kövekhez betonhoz
ahogyan hangod simul
arcomhoz
(el)enged az űr
elhallgat a robajló üresség
érintésed ősrobbanás
szavaidtól teremtődik
énemben a világ s
fogalmam róla;

hallgatsz
hallgatnak a csillagok is