Hideg mondatok
Háromszor szakadt le és háromszor tűnt
el eddig idén nyom nélkül a hó.
Most mintha megfogná a föld kemény marka ‒
elfagytak a mélybe húzó hajszálerek.
Nyűglődik a borostás táj, megszűnik lassan,
egyre fehérebb minden, alattomosabb.
Három őz áll az elhagyott folyómederben,
bólogatnak, akár a határ menti olajkutak.
Az erdőfoltok felé pislognak ingerülten,
ahol megroppan a szil és a kocsányos tölgy.
Van valami könnyed vigasz a fák nevében,
ami a kimondás sarába lógatja gyökerét.
Hárman állnak a régi töltés síkos betonútján,
a kései zivatarban három fiatal férfi.
A Nepomuki-szobor felől csap rájuk a szél,
meglebbentve a kérges hófüggönyt.
És meglátják a föld határait, alaktalan testét,
hogy a város füstje felszállt, az ég felé.
