Szabó Palócz Attila
Kezemben tartva

Nagy talány lehet,
vagy még annál is nagyobb,
titkosított akta,
mit a síkosított,
málló vakolatú irattár is kivetett magából.

Itt állok ezzel a talánnyal kezemben,
ismeretlen versformába ojtva
jegyezték fel még ismeretlenebb kezek,
a titkos kódok közül kiolvasható nevemet…
A szabadon tört sorokban
tört meg életem egyenes íve,
szótagolva fricskázta a jegyző
magasztos terveim, és jelentett alássan,
hol, mikor és kivel,
és kitalálta azt is, hogy miért
nincs meg itt a fejemben az az emlék
amit részletezve olvastak később
rangos megrendelő elmék…

vagy talán nem is értett semmit,
csak termelte a penzumot,
mit a kíváncsi megbízó rászabott.

Amit a kezemben tartok,
ez a paksamétányi talány oly könnyen
felfejthető, mint a gyermek, mely soha meg sem fogant,
az emlék,
mi mára már oly nyomtalan,
mit a málló vakolatú elme is kivetett magából