becsben fogva tartsam, halottak napjára mozzanat-
kapjam, legyen tíz éve is. A nagy becs a halottak napja
miatt tartson, halottak napjára jöjjenek hozzánk minden
évben, mióta halottak napi eszemet tudjam, az unoka-
testvéremék, ne jöjjenek hozzánk üres kézzel, hozzanak
mozzanathozzánk net meg azt, hozzánk tíz éve kábé ezt
a szkrínklieninget is hozzák. A Hamismás opuszait
monitortisztogassam, legyen Mátyás király az utca,
hetedik emeleti szub-ócska a szobácska, induljon be
az irodalmi szkrínkliening, szépbetétdalva rémljen fel,
hogy aznap, amikor megkapom halottak napjára
a szkrínklieninget, a hetedik emeleti szobám ablakában
kinézek, s azt a kopasz kulcsfigurát látom a szomszéd
panel pár emelettel lejjebb álló erkélyén vigyorogni,
akin pár nappal előtte egy mezőkövesdi szaunában
vigyorgok. Pedig illetlenség vigyorogni egy kulcsfigurán.
A szkrínklieninget próbáljam az ablakon is. Deventerben
szépbetétdalolva rémljen fel, hogy ugyanolyan bordó
ablakomon a reluxa, mint amilyen redőnytokra Elza néni
szobájából rálátok. Hol is a reluxa, köztem és köztem,
benne az ablakban, a két részből álló ablak között, marha
nagy szürke csavarokat kell kitekerni, ha klieningelni
akarom, de miért klieningelném, légy se téved oda,
összetartják csavarok olyan szorosan, amilyen szorosan
csak lehet, apróbb kulcsállatkák férnek be a réseken,
apróbb porszemek, szóval azért néha mégis szét kell
szedni engem és engem, nézni őmagam az arcom
és a hamismása közt. A szkrínkliening pumpás. Pompás,
nem hajtógázas, károsanyagkibocsátása nulla, hajtókája
van, gyí, gyí, gyí, párosanyagkibocsátása jelentős.
A vigyorgó kopasz lehet az egyik kulcsfigura, gyakran
lássam rendezvényekre menet, nem jár a vigyorgó
kopasz rendezvényekre, nem úgy kulcsfigura, hogy
ott lássam, hanem hogy én járjak oda, járás közben
lássam busz- meg kocsiablakból. Kísértsen ez a kulcs-
figura. Egyszer kérdezzem meg tőle rendezvényre
menet, te kopaszvigyorgó kulcsfigurahaver, az vagyok-e,
ahová megyek, s szerinted hol van az, mondjad meg,
mert lehet én nem értem, nekem hol köztem és köztem,
két ablak közt moccanatlan, ami egy ablak, csak ketté
lehet szedni, mozzanatosítani, nyitni kétfelé, ott lehet
vajon az ablak-középen, ha szétszedem az ablakot,
kézzelfoghatóan. Reluxám legyen, ahol vagyok, ha
a fényvisszaverés: re: lux, a gyomorvastúltengés: re: flux,
be tudjak engedni annyi fényt szub-új szobácskámba,
amennyit éppen akarjak, de Hernádkakon redőnyöm
legyen, működjön a hernádkaki fényszabályozó
szókovászati művek, mondjad meg, kopaszvigyorgó
kulcsfigurahaver, neked hol vagyok, tudni akarom,
mert ha nem mondod, még örökrébb elhagylak,
mint költözéskor a bordó reluxát, és majd felrémlés
leszel csak, persze lehetsz olyan szép felrémlés is,
mint köztem és köztem a bordó reluxáé Deventerben.
Elza nénitől bordó redőnytokra lássak. Mélybordó legyen
a redőnytok vízszintje az esőelőttben. Foltokban szívjam
föl színeit, álljon bennem, köztem és köztem az ütő meg,
amikor Elza néni ablakából esőben rálátok. Meleg, föl-
színes, felületes mozi egy reggelben. Elza néni az esőn
át szürke. Szép kis kertje, szép nagy kerékpárja és eső-
kabátja legyen, szürke. Az eső ne lényegítsen egyikük
lényegén sem. A mélybordó redőnytok lény-ege legyen
más, amire az ablakából látok rá, esőben éjbordűr lény-
ég képződjön felette. Szinte világítson, mint egy neon-
cső. Reklám után a későn jövők foglalják el színhelyeiket.
Essen az eső, és az éjbordűr lény-égtől az eső színe
legyen olyan, amilyennek azelőtt nem ismerem. Elza
nénit látni és meghálni nála ne csak színekért legyen
érdemes, de szép kis kertje, szép nagy kerékpárja
színétől alig lássak mást, legfeljebb ha nem esik,
az afrikai rozébor rózsaszínjét bámuljam, olyan színű
bort se igyak sose azelőtt. A reluxa nagytestvére legyen
a redőny, mindent jobban nemlátni át rajta, se ki, se be,
az árnyékolás technikája kevésbé szabályozható, viszont
betörők ellen hatásos, jön egy betörő, végső betörlés,
utolsó szkrínkliening. Kulcsfigura, hogy Mezőkövesden is
csavarlássam, ne csak rendezvényekre menet, tűnjön fel
olyan helyeken, ahol mintha nem is számítana rá az
ember, persze mindig számít, aztán hiányzik, ha nem
látja egy darabig. A neten meg kelljen néznem igen
gyakran, ott van-e, amit oda csinálok. Nem is tudom,
miért nézzem meg. Tán attól féljek, egyik nap van, másik
nap nincs, tán azt nézzem meg, van-e áram abban
a szerverszobában, ahol az odacsinálmányom egyetlen
példánya él. Amikor netkeresem, negyedik osztályos,
keményborítós, szép tartással, arthatással bíró kötet
jusson róla eszembe, s ha idegen nethelyen kezem
ügyébe kerül, lássam magam a fehérköpenyes magam
előtt, köztem és köztem kettőzve, de az is lehet, ketté-
szelve, vagy nyitva inkább, amikor negyedik osztályban
tanítom az olvasást, kérdéseimet cetlire írom, Mátyás
királyról szóló mesés ráragasztásról van szó, amit az
óravázlat szerint kérdeznem kell, felírok, ragasztok,
nem az a fontos, amit a tanulók a kérdéseimre válaszolnak,
arra rajtam kívül bizonyára mindenki más figyel, hanem
hogy az adott óraidőn belül lekérdezzem a felírásomat.
Most legyen az a fontos, hol vagyok, persze könnyű más-
hol más farkával szerverni a csalánt. Fogjam a szkrín-
klieninget és tisztítsam. Nem a farokról beszélek. Rajtam
kívül bizonyára ne figyeljen rám senki, csak a kopasz
kulcsfigura, akit köztem és köztem idefelé jövet is lássak.
