Papír(/)krumpli – A felvidéki Fiatal Írók Körének ciklusa

Koncz Csilla
Előadás előtt

Először paradicsomra gondoltam, de az összenyomódhat, kifakadhat. Viszont piros. A krumplit még be kellene valahogy festenem. Először öltözöm be. Még nem döntöttem el, vidám vagy inkább legörbült szájú bohóc legyek. Kalapom már van. Ez a krumpli a bajom. Mekkora legyen? Hogy erősítsem fel az arcomra? El kell hitetnem velük, hogy ez az igazi orrom. Vagy csak a nevem legyen Krumpliorr, és használjam a saját orrom? Az is elég nagy. Fessem be pirosra, és fogjam rá, hogy krumpli? Már a név sem tetszik. Meg amúgy is van már olyan.

A kalapom zöld színű, a ruhám tarkabarka, a cipőm piros, felfelé görbül az orra. Megint az orrnál tartok. Az az egy dolog, ami problémát jelent. Krumpli vagy paradicsom? Jaj, nem. A paradicsomot már kizártam. A krumpli helyes. Mármint a szó. Az üzletben láttam krumplikat. Egyiknek sem volt orr formája, és még kevésbé volt helyes. Bíztam benne, hogy találok egy nagyon szépet, olyan fénylőt, ami kiviláglik a többi közül. Rögtön megoldódna az orrprobléma. Virág is van a ruhámhoz, sárga szirmokkal. A szövegemet is tudom, és a szájam legörbülő lesz. Az úgy hiteles. Szerintem. Lehet, hogy mások jobban szeretik a nevető bohócokat. Én inkább kicsit szomorkás leszek, de nevetnek majd a szomorúságomon. Velem együtt. Talán nem is az orr a lényeg. Befestem a sajátomat pirosra, így ni! Most már teljesen olyan, mint egy krumpli. Nem a színe.

< Paluska Zsuzsanna: ...üres | Nagy Hajnal Csilla: Téves riasztás >