Papír(/)krumpli – A felvidéki Fiatal Írók Körének ciklusa
Romada János
Kívül hazug, belül őszinte
Krumplizabáló őseim hárijános
természetét viszem tovább,
ez értelem-tompítás!
Szívek érzékletes helyeinek központja,
nem más e világban, mint a
kapcsolatok Babilonja!
Csak nézem milyen a dekoltázs-eloszlás,
és a józan részegségben rögtön
megered hazug nyelvem!
Természetem nem médiamajom, és ezt bizonyítva
elkezdem szavalni azt, hogy:
Üres parton, üres csónak,
de ők csak a nevemen mocskolódnak.
Kacér-szelíd mosoly mögé bújva,
magamat adva, kitárulkozva,
megbabonázlak!
A sötétben fény helyett értelemért kiáltasz,
de nem találsz mást, csak engem…
Ne hidd, hogy egy üres papíron elfér minden,
amit eddig őszintén tettem!
< Tóth Tímea: Lehet? | Rajkovics Péter versei >