Papír(/)krumpli – A felvidéki Fiatal Írók Körének ciklusa

Romada János
Kívül hazug, belül őszinte

Krumplizabáló őseim hárijános
természetét viszem tovább,
ez értelem-tompítás!

Szívek érzékletes helyeinek központja,
nem más e világban, mint a
kapcsolatok Babilonja!

Csak nézem milyen a dekoltázs-eloszlás,
és a józan részegségben rögtön
megered hazug nyelvem!

Természetem nem médiamajom, és ezt bizonyítva
elkezdem szavalni azt, hogy:
Üres parton, üres csónak,
de ők csak a nevemen mocskolódnak.

Kacér-szelíd mosoly mögé bújva,
magamat adva, kitárulkozva,
megbabonázlak!

A sötétben fény helyett értelemért kiáltasz,
de nem találsz mást, csak engem…
Ne hidd, hogy egy üres papíron elfér minden,
amit eddig őszintén tettem!

< Tóth Tímea: Lehet? | Rajkovics Péter versei >