Helyszűke – Éjféli párbeszédek

Banka Csilla
Diplomaosztó

– No, fiam! Gratulálok! Szegény parasztgyerek létedre elvégezted az egyetemet! Mondjad csak, Jánoskám, mi is lettél te most?

Az előbb Jánoskaként említett fiatalember búsan könyökölve az asztalon, nagy sóhajtások közepette mondja:

– Tanár lettem, Pista bátyám! Magyar nyelvre oktathatom a külföldieket.

– Ejnye, fiam, olyan vagy, mint a letört bili füle! Mi bajod van?!

– Munkát kaptam egy külföldi egyetemen.

– Ohó, de hát ez nagyszerű! Becsüld meg magad, János, hogy ilyen szerencse ért!

– Szerencse, Pista bácsi? Szerencse? Mit ér a lehetőség, ha nem élhetek vele még 12 évig?! Mit ér?

Pista bácsi nem szólt semmit. Csak ültek ott kínos csendben.

A bácsi adta fel előbb. Keserű sóhajtás közepette kisétált a feldíszített teremből.

János csak ült, ült és ült egymagában, mígnem arra eszmélt, hogy lassan eszméletét veszti az éhségtől. Nem volt mit tenni. Komótosan megvakarta hosszú szakállát, és felállt a székből. Fogta a görbebotját, fejébe nyomta a kalapját, és kisétált a teremből.

Még mielőtt elhagyta volna a termet, felnézett a csillogó-villogó transzparensre: 10. ÉVFOLYAMTALÁLKOZÓ.