Helyszűke – Kilépni szigorúan tilos
Nagyné Koncz Éva: Helyszűke
Úristen, de éhes vagyok!!!
Nagyváros, nagy forgalom. Kicsi autó.
A lépésben haladó kocsisorból nincs menekvés.
Gurul… piros, gurul… piros – és ez már három órája megy.
Még jó, hogy nálam van a vacsorám. (Lám, milyen kicsi elég a boldogsághoz!)
Sötétedik.
Hogy kéne megenni???
Teljesen besötétedett. A térképet pedig csak kislámpával látom.
Hol van a lámpa?
Gurul.
Megáll, gurul, piros… na, most merre???
Ez nem kérdés… a sorból nem lehet kijönni. Viszont megvan a lámpa! Hurrá!
Na! Indulunk!
Mégsem.
Piros.
Éljen!!! Le kell kanyarodnom. Eljött a szabadulás ideje – legalább harapok valamit.
Puff neki! Itt még dugó is van!
Ja, úgyis enni akartam.
Bal kéz: volán – jobb kéz: kaja. Rántott hús, rizs, villa… indul a sor.
Megáll.
Gyorsan betömök kicsit… váááá! Megy a sooor…
Megáll.
Beleharapok a rántott húsba. (De hogy hol mosok kezet…?)
Rágok, indítok, nyelek.
Féééék!
Rizs repül…
Lámpa, térkép, rántott hús…
Kicsi kocsi, nagyváros, nagy forgalom…