Legyenek átkozottak

 

NARRÁTOR: A fogyó hold hűvös árnyékában fogan az éji átok,

vérszennyes karmai a bíbor palástnak,

vigyorgó koponyák üres tekintete,

őszéji banyák illatos lehelete,

földi purgatóriumok apró ördögei,

az enyészet hóhéra karmát vájja

rücskös, kiszáradt testekbe,

feltépve az utat a mocskos ég felé,

boldog üvöltés, esztelen kín,

feltárt, feslett falatok,

feltépett lelkek kavarognak az éjben!

Vagy a bősz Isten,

kerubok lángoló pallossal,

üvöltő fenevadak,

szörnyek és lidércek,

a tébolyodott elme torzszülöttei.

Álmodik a tábor. Százezer apró lélek piheg a sátrak felett csendesen. Boldogok a fűben szétszórt, eszméletlen testek. Csak övék a béke.

.............................

Hadak ura, segíts!

ÉVA: Sajgó gyöngyvirág, esendő hajnali fény

Hol vagy, merre jársz, te kedves távoli lény

Merre hirdeted a tavaszt, kit ölelsz most, kit simogatsz

Kié az ágy, amiben hálsz, forró párnán kinek az arcát

Érinted meg, ha feljő a nap

Ha feljő a nap, ha eljő a reggel

Kié a szem ami először lát

Kié az alkony, ha napfény már nem kell

biztató mosolyát ki veti rád,

Kié a szád, kié a szó

Kié a nyár s kié a hó

Kié a minden, kié lettél

Elveszett kincsem mondd merre jársz...?

HÁREMHÖLGY: Mit sírsz bolond leány

Itt jő a szultán,

Majd megvigasztal

ÉVA: Nincs már több hajnal, nincs már több reggel,

Nem kell több hang és nem kell több fény,

Nem kell több alkony, már semmi nem kell,

Nem kell az est se ha kihunyt az ég

Nem kell több szó, nem kell több szín,

Nem kell több arc, nem kell több szív

Nem kell a vigasz, nem kell a hit

Semmi sem kell már ha te nem vagy itt...

HÁREM: Nem kell a nyár, szikrázó ég

Nem kell a hó, nem kell a jég

Nem kell a parázs, nem kell a tűz

Nem kell több férfi, maradjak szűz

Nem kell a vigasz, nem kell a hit

ÉVA: Semmi sem kell már, ha te nem vagy itt.

MUSZTAFA: Gyötört jeges hó, ütött már a jég

Légy átkozott ezerszer is gaz keresztény ég

Gaz gyaurok!

Ahogy mi a jégbe, ti majd saját véretekbe fagytok

Felnyársallak, kitömlek

Eltemetlek, megeszlek

Megkötözlek, megbotozlak

Megkövezlek, megnyúzlak

Benneteket.

Én vagyok az igazhitű szultán.

Enyém az igazság!

Fegyverbe!

TÖRÖK KÓRUS: Allah il Allah

KAPITÁNY: Felelj vagy meghalsz, pogány kutya!

FOGOLY: Ó, látom mint nyüszít az ebek ura.

KAPITÁNY: Az egekre mondom, orcátlan patkány

Nem anya szülte, nem volt szivárvány

Az égen

Mikor kihúzták régen

Egy korcs disznó bűzös belsejéből

Mi előbújt a mélyből

S rút fiakat táplált rossz fejéből!

FOGOLY: Hol rohad a büdös hús, mit anyádnak neveztél

Hol rohad a rühös emlő, min ily korcsra nevelkedtél

Hol döglődik a rühös szuka

Felelj hát te ebek ura

Hol hergelték halálra Allah dicső hősei?

KAPITÁNY: Pusztulj pogány!

OSZTRÁK KÓRUS: Pusztulj pogány

Pusztulj pogány

Az égre kiált

Az égre kiált-Pusztulj!

KAPITÁNY: Krisztus nevében.

EUGÉN: Ave Maria, Istennek szent anyja

Imádkozz most érettünk, bűnös lelkekért.

Szent a harc, mit harcolunk

Hisz keresztények vagyunk

Mindenen átsegít az úr

Míg az utolsó pogány elpusztul

Nincs kegyelem

Hát könyörögj érettünk!

S lám könny csordul szent arcodból

Így lett szent a harcomból

Vitézek, velünk az Isten, győzni fogunk!

Bízzatok, intett az urunk

Mária könnye gurult a göröngyre

Mit Isten s a Király magának kíván.

OSZTRÁK KÓRUS: Szent a harc

Szent a harc

EUGÉN: Ó, Anyám, csak biztos lehetnék benne hogy örömödben sírsz...

JENŐ: Elmondhatatlan.

Istenem, már nem is fáj, csak.

Felfoghatatlan.

Dús kínok közt a lélek csak egy darab kő,

Mit lassan porrá koptat az idő.

Csak ülök itt némán, nincs semni

Pusztuló falevelek

Fák sötét kontúrjai, hullámok,

Rajtuk néhány álmos sirály.

Nem fáj semmi.

Oly mindegy merre, meddig

meg hogy miért.

Miért?

Ők tán kérdezték?

Kérdezték-e, miért teszik vele azt

Amitől most szégyellem hogy ember vagyok?

Pogány, német, török, tatár

Üzbég és magyar

Zsidó, orosz vagy lengyel

Ahh...

Ölni vágyom!

Pogányt, németet, magyart vagy zsidót

Magamat... akárkit..

Ölni, állattá lenni

Gyilkolni, szemből vagy lesből

Magyarázat, érdek nélkül

Cél nélkül...

Egy rövid sóhaj...

Ennyi volt... s élveztem.

Inkább haljak meg cél nélkül, csendesen

Mint az állat, hirtelen

Mint rossz célért éljek éveken át

Ostoba hazugságokban.

JENŐ: Csak egy hang, csak egy dal mi a szívedbe mar

Csak egy álom

Istenem, élsz hát Éva!

ÉVA: Élek, s ezt csak most tudom hogy látom arcod

Mily szelíden megtört az ősz könnyeimen, félek

Hogy csak álmot látok, s a hamis kép csak édes átok, jöjj

Zárj karodba engem s szólj hogy mit kell tennem

Ha álmodom, ne ébredjek sohasem.

JENŐ: Néha még látom merre kell mennem

Könnyű az álmom és könnyű lenne álommá lennem

A tegnapért, a holnapért...

De a ma édes, édes ölelésben ért!

Két szív hogyha énekelnek

Hosszú, hosszú útra kelnek

A holnap messze van.

ÉVA: S tán közel már a vég

De szívemen képzelt ajkad folytó csókja ég.

EGYÜTT: Jöjj hát szomorú tüzes vég

Omoljon össze az ég

Szívemen forró ajkad fojtó csókja ég.

ÉVA: S ez ölelés tartson néhány percig még...

JENŐ: Jöjj velem.

ÉVA: Nem lehet...

JENŐ: Jöjj hát mégis.

TÖRÖK KATONA: S omoljon össze az ég is!

KETTEN: Két szív hogyha énekelnek

Hosszú, hosszú útra kelnek

A holnap messze van

S tán közel már a vég

De szívemen képzelt ajkad fojtó csókja ég.

Jöjj hát szomorú tüzes vég

Omoljon össze az ég

Szívemen forró ajkad fojtó csókja ég.

JENŐ: Kutyák! Láncos kutyák!

Musztafa kutyái! Magyar kutyák!

Kutyák vagytok! Kutyák vagytok!

És vonító eb vagyok magam is...

A császár kutyája.

Eugén kutyája.

Ó Uram mondd hogy mi a jobb

Vérszomjas pogány, telhetetlen német

Egyikkel vagy másikkal, de megvert minket az élet

Az uraknak az a jobb

Kitől a nagyobb koncot kapják

Feledik hogy Magyarok

Folyton egymást marják

A szegény meg csak szegény

A kisember nem gondol

Semmit, csak hogy jóllakjon

Testvér testvért gyilkol

Kutyák vagyunk mindnyájan

Kiérdemeltük a végünket

Akár török, akár német

Szívja el a vérünket

Nincsenek dicső tettek!

Nincsenek magasztos eszmék!

Nincsenek igaz emberek!

Krisztus lelke csak emlék!

Az ostoba ember kutya!

Az okos ember Vámpír!

A világvége az egyetlen út, mi bajainkra gyógyír!

Legyen hát sötét!

EUGÉN: Pusztulj pogány!

NARRÁTOR: Igazán jó keresztény vagy Eugén! Büszke lehet rád a császár. Büszke lehet rád a pápa. Halálod után odaát bizonyosan meg fogod kapni méltó jutalmadat...

HÁREMHÖLGYEK: Vérünket a véredért Vérünket az életért

JENŐ: Isten, hogyha látod e tiszta arcot

Jöjj le most, vívjuk meg az utolsó harcot

S azt a másikat a távolban tán nem látod ott?

Ugyanaz a kín. Uram, légy átkozott!

Mi az ami fáj

Mi az ami hív

Egy másik boldogabb világba

Hol a szív nem dobban hiába

Hol öröm nem csak az uraknak terem

Hol a létünk nem sötét verem

Hol az égben egy igazságos Isten

Lakik, és van miben hinnem

Hol a törvényt nem farkasok írják

Nem ássa szerelmesek sírját

Hol a szív csupa tavasz és virág

Mondd hol van e boldogabb világ?

Legyenek átkozottak a királyok!

NARRÁTOR: Legyenek átkozottak az olajkirályok, legyenek átkozottak a köztársasági elnökök, legyenek átkozottak az államtitkárok, legyenek átkozottak a diktátorok, Legyenek átkozottak a maffiavezérek, legyenek átkozottak a cipőgyárosok, legyenek átkozottak az iparmágnások.