Debreczeny György: röpgyakorlatok VII.
és évek óta nem

egy bontatlan tejfeles doboz szélén
égő zölden nyílnak a bokrok a fák
kitárom az ablakokat
és visszaköszönök a könyvnek
akarom mondani a könnyek
az üveggolyót siratom
és azt a papírhajót
amelyik már isten tudja hol jár
háromszor leejtem könyvemet
és háromszor hajolok le érte
a kagylóhéjatok felsebzi ujjaimat
és óriássá nő a fehér hold
követ
hozzám vég egy nagy követ
pedig csobogott bennem a dal
és évek óta nem bontottam ki
a tejfeles dobozt

én tárom ki | röpgyakorlat | a megnyírt szárnyú madár | talán ezért nem | kibontások | dúdolnám a kelő nap dalát | ... | nézz minket | sietős volt | az elfeledett fogas