Alvásom regénye

1.

Aludni, aludni, aludni.

Nagyon nehezen ment, sokat olvastam.

Szinte mindent megfájdítottak bennem.

Nem csinálok semmit.

Összepróbálni a szeretést. Megbátorodni abban.

Dübörgésben, hegymászásban.

Az ajtó marad. Ijeszt.

Kik maradunk ennyien itt. Kik?

Az alvás irígylésreméltó.

Például nálunk alussza ki magát.

A zárt rendszerek entrópiája folyamatosan növekszik.

Nem lehet hozzászólni.

Körbejárjuk, kihozom a zoknim.

Bogárka a megvilágított ablakon túl.

Ez a felmelegítés mindig a gyöngém volt.

Hogy már alig hat meg.

A tigris meg favágó a dzsungelben.

Bűntettet előélet.

Így eljárnak ellene.

Nem sok minden marad.

Úgy vagy, hogy gyenge. Mindennel elgyengült.

Könnyen meg lehet fázni.

Megfázódni, megmászódni. Óvatosan.

A nehézség abban, hogy megmozdítasz valamit.

Az előszobában feküdt.

A nők körhintán ültek, ugyanazok az arcok.

Minden körnél más nő.

Előtted, mögötted, berángatva, bepörgetve

végeláthatatlanul.

Semmi nem számít,

érzed az álmot,

minden a magbaszakad.

2.

Tegnap, régóta először

szélre, esőre aludtam. Néztem a vihart.

Minden tartós, meleg, szolid.

Az érdekel, hogy viszi át a zajló Dunán a 3 kiló kenyeret.

A lélekvesztőn.

Valahogy Petőfi is elment Debrecenből.

Tudom, hogy a felszántott földből nyugalom árad és sóvárgás.

Az eleven rend.

Az eleven rend, ahogy letették a fegyvert.

Az élet végül elhatározódik.

Az életük végül is.

A meztelen létezés is nagy kérdés.

Most akkor:

bárki legyen is, nem tudsz másképpen várni.

Nézni, ami a földön megtörténik.

Úgy, mint más emberek.

Mindennel elgyengült alvás.

Nem jönnek elő az árkádok az álomból.

Ott élnek, beépülnek, megkímélt állapotban.

Akkor nem megyek korábban, mert egy ember.

Aztán igazából pontosan alszik el.

Jön a nagyzenekar, két órát zenélnek.

Lopva játszanak.

Most már valahogy jó lenne kifejezni, hogy nyom.

Elegyeket nyom. Sok elegy.

A mással való nyitottság ellenére megfeszítik.

Egyébként össze-vissza beszélnek.

Így én is össze-vissza beszélek mindenkivel.

Nagyon kevés ember marad.

Lábtól-lábig folyik az utolsónak mondott legénység.

Végül is a titok a lehetőség

egy (1.) újabb gyengeségre.

Még van 1/4 óra.

Ez a legnehezebb. Ez az időérzékelés.

Az ébredés.

Ha egyszer sikerült, sikerülhet másodszorra is.

Visszaaludni, ijesztő pontossággal.

Megfázódni, megmászódni. Óvatosan.

S midőn ezt írom, hogy pontot tegyek a végére,

már alszik is.