Király Ernő
Péntek

hajnalban
vérem
majdnem
elcsorgott
a keresztúton
egy részeg drótlovas nekivágtatott
reggel
a szürke részem azon bosszankodott hogy
magamat
nagyon trágyás talajra fújták a zsémbesek
délelőtt
a táncosnak elfogyott az esze
holnap
holnapután
sziszegte izzadt trikója
a gomb-balettet akasszuk a szegre
vagy csináljunk rá csak zenei kollázst
délben
amint beléptem a hídba mindjárt éreztem hogy
fekete nyomom
megposhadt
a bagoly még nem volt ott de kivártam
gondoltam
addig lenyelem
a négy lókötőt
amelyet
vérem
biggyesztett ki
a symposionkirakatba
de a torkomon akadt
többet
és
egyformát kell
okádni
a tezga
nem idevaló szó
huhogta
levél érkezett
a szűz nem indulhat nászra
délután
szülöm
a zsémbe hegyével
megkocogtatta minden porcikám
nem bírtam sokáig
estefelé
a nap
alvadt
nyálától
bedugult a pipám
egye meg a fene
éjjel
lementem a bárba
ott
strip-teasere feszítettek
hogy
darabokra
köphessem
magam

Újvidék, 1965. november 5.


Intermezzo

remegett a húr
vonója alatt
szivacs testem
magába szívta
a hangokat
minden lyuk
behegedt
egyszer
rést hazudott bennem
elcsorogtam

Újvidék, 1967 január 13.


te

mért vagy olyan fehér mint egy orgpinkton tyúk
ajkad úgy díszeleg mint a piros taraj
ólamat testeddel bevilágítod
sárga harisnyádat ha nyúzom enni kívánlak
kottyogásod hörgésembe fúl
fazekamba kívánlak
párnámba kívánlak
pelyheidet tenyeremből ablakom rácsára fújnám
hogy árnyékában gubbasszak
kádamba kívánlak
forró habokban kopasztani
száraz fuvolámba facsarni
hogy nedvedtől dagadtan rikoltson az éjszakába

Újvidék, 1968. augusztus 19.


fohász

sivár vagyok
mint nyári délelőttönként a falu
csak néhány fogatlan öregasszony
hessegeti bennem kotlósait
karóba húzott köcsögeim
poros tenyerem
szőke esőért meredeznek
zörgő boronák
tülkös kanászok
törjétek fel nyájtalan legelőim csendjét
zúduljon belém
a falu minden ekéje
az aratók minden kaszája
és pengjen bennem
hangorkánt
hogy szivárványpántlikát fonhassak
fakó üstökömbe

Udvarnok (Bánát), 1969. május 26.


nem az első eset

arcát nem tudtam megformálni
amint vájni kezdtem
megolvadt
vastag hangjával összekötöttem minden tagját
de elrágta
minduntalan érzéki zónáit marcangolta
és eboli hercegnő sárga ruháját tépte sebeire
az iránytűt leverte az asztalról
megírta az üdvözlőlapokat kortársainak
és hosszan mesélt a csodálatos villanycsengőről

Újvidék, 1968 június 7.


tengerparton

egy meztelen lány
csigát szúrt a napba
s az égbolt kékje
tenyerébe csorgott
egy sün
a medúzák szikráit
kagylóba zárta
s az éjben
skorpiók hada göndörödött

Turanj (Dalmácia), 1969. augusztus


(karcolat)

zöld torony ágaskodik bennem
búbján piros galamb
tövében
fehér lányok citeráznak kecsesen
hej
el ne riasszátok piros madaramat

Kecskemét, 1969. szeptember 21.


ringató

anyád nyomorát nyakamba varrta
csillogó szemeit sárga ingért adta
ringó csecseit szakállas leszopta
gyenge karjait országúton hagyta
havi vérét tegnap néger szőre itta
tarka szőttesinket mind összetopogta
esti meséidet kocsmákba hurcolta
éjféli álmodat árnyak elé szórta
testvérkéd temetik szőrös kurafiak
temető kapuján átkozom azokat

Újvidék, 1968. szeptember 15.