Szakmány György
A tegnapi százlábú
(Egy ébredésről)

Tegnap reggel tusolás közben egy százlábút fedeztem fel a kád melletti lavór fogságában. Ki akart mászni belőle, de folyton visszacsúszott. Így szóltam hozzá: "Idefigyelj, te százlábú! Nem öllek meg. Ha ki tudsz sütni valamit, akkor életben maradsz."

Aztán este volt egy buli nálunk. Kettő felé feküdtem le, és ma dél felé ébredtem, cigarettafüsttől megmérgezve, középszar hangulatban. Felöltöztem és levittem a szemetet, szürke idő volt, mint az állat, belevágtam a két teli zacskót a konténerbe, aztán elindultam a sarokra a hentesüzletbe, hogy szalonnát vegyek tükörtojássütéshez. Jólesett a csípős, friss hideg az arcomon, de ez nem sokat számított. Mielőtt beléptem a hentesüzletbe, a buszmegállóban megpillantottam egy lányt, aki háttal állt nekem, közepes magasságú, szép sudár termet, és a szőke fürtös haja hatalmas zuhatagban omlott a hátára. Szőkesége erősen elütött a barna bőrkabáttól, ugyanakkor illett is hozzá. A szőke fürtök alatt sötétebbek bújtak, és a haja a háta közepéig, de talán még azon is túl, a fenekéig kúszott.

Később fent a lakásban épp a tojást sütöttem, amikor eszembe jutott a tegnapi százlábú. Mentem a fürdőszobába megnézni. Ott feküdt mozdulatlanul a lavór alján. Egy pillanatra megmeredt bennem valami. Hirtelen felkaptam a lavórt, és ekkor megmozdult. Kisiettem vele a teraszra, és ledobtam az udvari fészer palatetőjére. Boldogan surrant be a cserepek alá.