Szlivka Andrea, VI. C
Hanga, a mókus

Egy kerek erdő legmagasabb fájának odvában élt Hanga édesanyjával, Írisszel.

Egyik nap, amikor zuhogott az eső, Hanga így szólt édesanyjához:

- Elmegyek a naphoz, és megmondom neki, hogy ne engedje esni az esőt.

Írisz csodálkozott lánya szavain, majd elmagyarázta neki, ha nincs eső, kiszáradnak a növények, és a növényevő állatok elpusztulnak.

- Különben is, ki érheti el a napot? Ki beszélhet vele? - kérdezte Írisz. A nap süt, és megpörköl mindenkit, beleértve Hangát is, ha a nap közelébe megy. Hanga ezt mind tudta. Azt is tudta, hogy édesanyjának igaza van. Elhatározta mégis, hogy véghez viszi elhatározását, még ha melege is lesz. Másnap Írisz bezárta az ajtót, és nem engedte ki Hangát játszani. Tudta, ha Hanga gondol egyet, megszökik, és elindul a naphoz. Hanga elhatározta, hogy ha leszáll az este, kiszökik a természetbe és elindul a naphoz.

Vacsora után bement a szobájába lefeküdni, úgy tett mintha aludna. Meg akarta várni az éjfélt (mikor már mindenki alszik), hogy elindulhasson. Eljött az éjfél. Kimászott az ablakon és kelet felé indult, a kifli alakú hegy irányába. Alig jutott el a kapuig, máris félni kezdett. Folyton ezt hajtogatta: "Hanga, ne félj! Gondolj a napra! Ő egyedül van, és mennyire félhet." Lassan jött fel a nap az égen. Harmat szállt a virágokra, és csupa nedves levelet hagyott maga után. Hanga azon az éjszakán nem is aludt, csak ment előre. Reggel leült egy odú elé és ott elaludt. Igen ám, de nem tudta, hogy ez a róka odva, így nagy veszélyben van. A róka szokása szerint vadászni indult. Az odú bejáratánál belebotlott a mókusba, akit rögtön bevitt a vackába.

- A reggelim már megvan! - gondolta magában.

Közben Írisz szólt a galamboknak, hogy elszökött a lánya. Kérte őket, hogy keressék meg.

Időközben a róka felkeltette Hangát, és megkérdezte tőle, hogy mit keres ezen a veszélyes vidéken. Hanga elmesélte, hogy a kifli hegyre akar menni (az a legmagasabb), hogy beszéljen a nappal. A róka megsajnálta a kismókust butaságáért, és elengedte. Hanga a rémülettől olyan gyorsan szaladt hazafelé, hogy két óra alatt hazaért. Otthon bocsánatot kért anyjától. Megígérte, hogy soha többé nem tesz ilyen butaságot.

Hanga élete egy hajszálon függött. A róka megkegyelmezett neki és elengedte. Gyerekek, ti se szökjetek meg hazulról, mert azzal nagy fájdalmat okozhattok szüleiteknek! Lehet, hogy ti nem lesztek olyan szerencsések, mint Hanga. Bár ki tudja?