Bogdán József

versei

 

Rablópille

 

Sziklagyepen piciny ékszer,

ki csorgatott téged mézzel,

hogy oly sárgán ragyog szárnyad,

talán Isten fénye áztat?

 

A mennyország édes íze

megszédített rablópille?

Ide-oda mozog csápod.

Keresem a túlvilágot !

 

 

Szitakötő

 

Mit kötsz, mit kötsz szitakötő,

tócsa fölött örömködő?

Szitát kötök, kis szitákat,

eddig megkötöttem százat.

 

Ahogy kötök, kötögetek

egyszer elkapott egy gyerek.

Neki adtam minden kincsem,

azóta egy szitám sincsen.

 

 

Homokfutrinka

 

Itt vagyok én is, vegyetek észre,

szárnyamon ring egy esőcsepp-érme.

Én vagyok Isten csodája, titka,

a keresztnevem Homokfutrinka.

 

 

A bogár imája

 

Parlagon élek, nincs homokváram,

Istent ragyogni, ez az én vágyam,

sohase hátra, előre nézek,

el ne tapossál, csak arra kérlek.

 

 

A mennyország bogara

 

Frissen kelt bogár mennyei lázban

most már hiszel a feltámadásban?

Az égnek adtad minden kis csókod,

nyugodtan élhetsz, nem kell adóznod.

 

 

A bögöly kérése

 

Zöld szárnyfedőmet irigylik tőlem,

pedig bevallom, nem magam szőttem.

Lakógödrömben csend van és béke.

Itt vagyok én is, vegyetek észre!

 

 

Vörösnyakú dögbogár

 

Vörösnyakú dögbogárka,

mért nem jársz az iskolába?

Azért, mert a nevem csúnya,

mindenki engem szapulna.

 

Mindenki rajtam röhögne,

rúgj a dögbe, rúgj a dögbe!

Ücsörögnék szemlesütve,

a sok szitok meg se szűnne.

 

Ó te drága dögbogárka,

járjál csak az iskolába!

Akad mindig bogárbarát,

hallgasd csak az Isten szavát...

 

A keringőbogár temetése

 

Nyugodj békében bogaram,
csöppnyi életed odavan.
Virágporos a kisruhád,
könnyezve nézi anyukád.

 

Tárd ki mégegyszer szárnyadat,
mászd meg a magas várfalat,
keringőzz úgy mint réges-rég,
Isten tenyere menedék.

 

Nyugodj békében bogaram,
körötted ezer hangya van.
Itt voltál velem, köszönöm,
örök lakás vár odafönn !