Csernik Előd
Légy-dolgok

Légy bátor. Röptében fejbúbomon dobbant lábaival. Legyintek egyet, de sebesen cikázva elzümmög, majd jobbra kanyar, szárnyfeszítés, salto mortale. Hasítja felém a levegőt, landol az orromon, ám harcias szelleme folytán nem törik meg a jég köztünk, az orrom csücskét ékesítő vörös pattanásról elrugaszkodik, és beleveti magát a langyos alkonyati levegőbe. Hősies zümmögcséléssel csapdos a légmedencében. A szárnyas Johnny Weissmüller. A karom meglendül, könyékből hajlít, némán mozdul a gyilkos csuklóm. Üresbecsapok. A kis Tarzan már tovazizzent.

Légy nyugodt. Szemezik velem a plafonról, csigavérű megfigyelő. Bemér és megállapít: ártalmatlan vagyok. Elülső lábait összedörzsöli: törli a szorongás elcsurranó levét.

Légy magabiztos. A plafonra támaszkodik, és így marad, merész-mozdulatlanul a légmozgásra összpontosít.

Légy übermensch. Ember felett áll a plafonon, emberfeletti dolgokra képes. Emlékezete többrétű, különböző események egyidejű felidézésére képes. Egy szem: egy kép. Minden szemével máshova gondol, végigszáll a gabalygó szálakon, bejárja a kuszaság minden fonalát, egyszerre gondol mindenre. A cikk-cakkban szállás nem más, mint gondolkozás.

Légy filantróp. Emberszerető kreatúra.

Légy jó. Mind halálig, mind azután.