Írta, és átalakította: Perpauer Alen (12), Újvári Petra (14), Apró Angéla (10) és Apró Dóra (6 éves)
Hol volt, hol nem volt, árkon-bokron túl, az Óperenciás tengereken is túl, ahol a kurta farkú malac túr, volt egy nagy ól. Ebben az ólban élt Hótehénke, édesanyja Elizabett Múúú, és édesapja Milkakirály. Elizabett Múúú nem szerette Hótehénkét. Ezért megbízta a Vadász farkast, hogy egy dobozba hozza el Hótehénke veséjét. A Vadász Farkas drasztikusan rátámadt Hótehénkére, és kíméletlenül kivágta vaséjét. Hótehénke elájult, de életben maradt. A Farkas nagyot hallott, és homályosan látott, ezért azt hitte, hogy meghalt, és elvitte az erdőbe. Hótehénke az erdőben kóválygott, és rátalált egy csirkefarmra. Bement a kuckóba, és meglátott nyolc ágyat, amiken ezt írta: Sindy Pipi, Hínárkirály, Hoktondi, Bibircsók, Csip-csip, Tojóka, Kanta, Lajhár. Minden ágyat kipróbált, mindegyik összetört alatta. Amikor hazajöttek a csirkék, összetojták magukat a rumlitól. Elizabett Múúú szemlélte a csillagokat és lenézett az erdőre, és meglátta, hogy a csirkék társalognak Hótehénkével. Elizabett Múúú bosszút forralt.
Másnap kitervelte, hogy megmérgezi Hótehénkét. El is ment az erdőbe mérgezett szénával a kezében. Odaért a csirkefarmra, és halkan beszólt az ablakon: Széna ingyen, széna ingyen!
Mivel hogy a csirkék elmentek tojni, Hótehénke egyedül maradt otthon. Mikor meghallotta, hogy széna ingyen, kirepült, mintha puskából lőtték volna ki. Kikapta az asszony kezéből, és nem is figyelte, hogy Elizabett Múúú az. Mire a csirkék hazaértek, Hótehénkét élet és halál között találták. Arra járt Riska Herceg, és mesterséges lélegzetet próbált neki adni, de a Herceg szája olyan büdös volt, hogy Hótehénke azon nyomban meghalt. A nyolc csirke siratta, Elizabett Múúú pedig örült, hogy sikerült a terve.
(Ebben a mesében az a jó, hogy nincs Happy End.)