Móger Tímea
Ki hogyan és miért?
Ülök egy vadászház-stílusú kiskocsmában bámulva a kipreparált fácán üveges tekintetét. Vajon mit érzékelhetett, mikor kecses szökellésébe golyó merevítette?
Emberi voltunk okából eszméléseinkhez érzelem is társul. Hozzám szintén csatlakozott kusza, rendetlenül sokrétű napi benyomások, zavaros tanulságok követték. Egyszeriben értem: csak menekülünk a viharban - mindenfelől, minden elől, mindenfelé. Előbb mindenkihez, aztán akárkihez. Életből menedéksejtető kiskocsmába, kiskocsmából értelmet füllentő élet-viharba. Különböző a helyszín és a stratégia. Ki hogyan és ki miért? Változó. Eközben olykor összefutunk időlegesen, kapcsolatokra, látatlan jövőre, majd feledésekre vagy emlékezésekre áldozni magunkat és használni egymást.
Közös dolog egy van csupán, a bizonyosság, amit eltérő akaratokkal, de mind kreálunk. A körülményekre várunk, hogy megfeleljenek. Csakhogy kinek? Eltérőek a vágyak, ütköznek, ám ritkán fonódnak össze. Lehetetlen, mert az ideális, nekem, neked, neki, más. Az öntudatlan fácáni idillt is személyes passzióból ölte meg az űző vadász.