Nagy Nándor
Mennyország kacsalábon

Mostanság már meg sem lepődünk, amikor volt kommunista vezetőket és istentagadó marxistákat látunk, amint a keresztet hányják és a papokkal úgy pózolnak a tévékamerák előtt, mint valamikor a pártküldöttségekkel. No, de az egyház sem idegenkedik a politikától, ezért nem is csodálkozom azon, hogy az igazi meglepetés egészen más irányból érkezett. Azt olvastam ugyanis az újságban annak idején, hogy Varsóban szentmisét tartottak a háziállatok részére! Azért furcsa ez, mert tudtommal eddig csak a templom egerének volt szorosabb kapcsolata az egyházzal, sajnos kevés haszonnal, mert olyan szegény maradt, mint a templom egere.

Ezúttal azonban nyávogó szobacicák és farkcsóváló fajkutyák részére szolgáltattak szagos misét, amely mellesleg igen hangos is volt időnként több résztvevő részéről - cseppfolyós befejezéssel. Ebben a varsói templomban különben azért gyűltek össze a háziállatok, gazdáikkal együtt, hogy tiltakozzanak és védelmet kérjenek hátrányos megkülönböztetésük miatt. Néhány jelenlévő liba a libapástétom kitiltásáért gágogott, a kacsák az atomrobbantások és a kacsasült betiltásáért sápogtak, a házőrzők és a kedvenc fajkutyák elégedettek voltak és csak azért fohászkodtak, hogy soha rosszabb ne legyen. Elismerő farkcsóválással nyugtázták, hogy a nagykutyák végül is nyélbe ütötték a békét. Tehát beigazolódott, hogy: kiskutya-nagykutya nem ugat hiába.

Ezen a varsói állati misén a hírügynökségi jelentések szerint volt néhány papagáj is, amelyek már fejből tudták az állatvédelmi jogszabály szövegének tervezetét. Többször is elismételték, hogy az ember hagyjon fel az állatokon végzett kísérletezésekkel és az igazi hadvezérekhez hasonlóan magukon az embereken próbálják ki legújabb találmányaikat. Például az etnikai tisztaságot, a demokráciát és a jogállamot, továbbá a minden egér egy lyukban elvének alkalmazását. Egyáltalán van-e az embernek fogalma arról, hogy milyen fájdalmas az, amikor a libából májpástétom készül? Könnyű azt kenyérre kenni, de meg is kell szenvedni érte. És természetesen kifizetni.

Egyszóval több emberséget kell vinni ebbe az állati világba. A hentes kérje elnézést a disznótól mielőtt leszúrja, a pörkölésnél kisebb lánggal dolgozzon, hogy ne égesse annyira. A kacsa nyakát nem szabad elvágni, hanem egyenesen leforrázni, de azt is csak langyos vízzel. Meg kell kezdeni a vér nélküli vágóhidak mozgalmát, és ezzel párhuzamosan talán a harc nélküli békét is. A politikusoknak és a képviselőknek csak hírkacsákat lenne szabad fogyasztani, a disznóságok csak a parlamenti üléseken lennének megengedve, marhapörkölt pedig csak a hadseregben készülne - amikor valamelyik marha odapörköl.

Mindenesetre az állatbarátok példát mutattak, hogyan kell aggódni az állatokért. Milyen jó lenne, ha mi emberek is ennyire szeretnénk egymást!