Ignotus Pál
Nagyságos Baedecker Ur!

Mély hodolattal járulok - posta utján - becses szine elé, hogy elküldve ezen kis iratkát - IIdik Fridolint, tessék itélkezni felette, a hova tartozandósága felöl. Ujságba vagy kosárba. Szegény Iső Fridolin...

Ugy borsodzik hátunk, ha ily magas ur elé járulunk e fajta prozai zöngeményekkel... Istenem, valjon mit szol az a hatalmas ur, ki itélkezik életünk, halálunk felett az irodalomban.

Valjon jó napja lesz? akkor nyertünk. Süss fel születő nap arany sugára!

Mély hodolattal vagyok - alázatos szolgája -

Ignotus és
IIik Fridolin

U. i. Jövő héten kis regény pályaművem is elküldöm.

Az elmés IIik Fridolin

A második Fridolin - már számozni kell őket - az elmés, nem juthatott abba a szerencsétlen helyzetbe, mint az Iső Fridolin szegény, a ki a novella pályázaton megbukott. Három hétig volt kénytelen a rácsos kapu, rácsos ablakkal ellátott házban kényszerhelyzetben tartozkodni.

A második Fridolin kiszámitotta az esélyeket, lévén foglalkozására nézve kereskedő, igy okoskodott: ha veszit a réven, majd megnyeri a vámon, mert ő is részt vett a pályázaton. Ugyan ki nem vett részt? Minden csirke, minden tyuk kapargat a szeméten - pardon, az irodalmi dombon, akartam mondani - hátha gyöngyöt talál. Mert volt itt kérem csirke, tyuk, de még kakas is ám! És, mikor olvasták a szerkesztői üzenetekben bent foglalt kritikát - szegény Iső Fridolin... - hányas számú Fridolinokat kellene le szögeznem, kiknek égnek álltak hajuk szálai. És a kik szintén reméltek az ezer dinárokra, s adosságot is csináltak, az az ittak előre a medve bőrére. Én, nem is annyira hiszem, hogy az irodalom szeretetéért volt oly sok pályázó, a munkátlanság, nagyságos Baedecker ur, ez szülte a 189 novella nagyobb részét, nincs pénz. E munkához az anyag alig kerül valamibe, egy kis papir, meg egy iró-toll kell hozzá, és remények születnek, hogy hátha... hátha. Szegény Iső Fridolin...

Emlékembe jut, mikor iskolába jártam, volt közöttünk egyik-másik - kik még csak írni tanultunk s deklimálni az amat, amas, amat igét, a lant hurjait is pengetni kezdtők, gyerek szerelmi versikéket s egyéb mást. Egy másik pajtás utánozni akarta, ő már Petőfi akart lenni, s az erős akarásban a szegény Iső Fridolin sorsára jutott. Elesett az uton... az első lépcsőkön s kitörte a nyakát. Nem ugy a IIik Fridolin, az elmés, ő szorzott, osztott és kivont. Felhajszolta az irodalom kedvelőket, hogy rájöhessen a dicső három pályázóra. Képes volt a vidéket is bejárni, hogy megcsípje a három közül legalább az egyiket. Szerencséje volt. Talált egyet. Elmentek a kávéházba s egy pikoló mellett elbeszélgettek, természetesen az irodalomrol.

- Novella pályázó X ur is?

- Igen, honnan tudja?

- ?... Most mindenki ide-á-lis

- Én is pályázó vagyok, ezer dini, mi? valami. Tudja, mit mondok az urnak, én kereskedő vagyok, az ur benne van a szerencsés háromban - csak nem háremet mondtam - de csak egy nyer. Csináljnk üzletet, biztosra nem lehet venni, hogy X ur nyer, könnyen elbukhat, de én biztosítani fogom... Nem vagyok biztosító ügynök kérem, sem életre, sem halálra, csak 1000 dinárokra.

- ? ...

- Ugy lesz az kérem, mint hajdan a választásokkor szokot lenni. Dinom, dánom! egy-két pohár sörrel megveszem a voksokat, 20, 30, 50 et is. Mondom nekik:

- Nézze bátyám uram, - vagy ha nőnemű, nézze kedves galambom: Megveszi a "Bácsmegyei Naplót", kivágja azt a kis cédulát, reá írja a nevét s a novella címét beküldi a szerkesztőségbe. Megfizetem az ujság árát, a féldinis levéllapot, melyre ráragasztja a cédulát - rizikó nincs - isten áldja bátyám! - csókoltatom édesem!

Száz szavazatot is össze hozhatok, miénk lessz a több, mi fogunk nyerni, és a dicsőség ... a mi jönni fog.

X ur kezd melegedni, ja, nem hiába, forró pikolot rendeltem. Kezdte belátni, hogy igazam van. Többet ér a bizonyos, a bizonytalannál.

- Jol van! biztosittatom magam. Hány százalékot kér?

- Mint mondtam kedves X ur, én is pályázó vagyok, pardon! csak voltam, az enyém nem jött ki, de azért megdolgoztam érte ... Igen, de még mennyire...! Megosztjuk a jövedelmet kérem, mindketten dolgoztunk s a voksokért még mennyit kell dolgoznom.

- Üsse kő! legyünk humánusok, legyen pénze mind a kettőnknek, de aztán jol meg dolgozza az embereit, ne hogy plűre essünk. Most jut eszembe előre kiadásunk is lesz, nehogy becsapjanak bennünket.

- Dehogy csapnak, inkább én csapom be az orámat tanulni egy kicsit. Nincs pénz, nincs üzlet, hát kell a rajkoknak is.

(Később, május 10.)

- Ugye mondtam X ur, hogy nyerünk, kézben van az ezer dini is. Most számoljunk. Az orám 100 dini, utazás 200 dini, voksok szedése 300 dini, nem is sok, marad 400, érdemes ezt felesbe megsporolni? Mulatunk egyet, majd hoz a kisregény pályázat tiz ezret!