Bicskei Zoltánnal beszélgettünk, annak apropóján, hogy szeptember közepén zenei fesztivál lesz Kanizsán...
Miért kapott hangsúlyt a zenei rögtönzés - ennyire fontos ez ezredvégi világunkban?
- A fesztiválnak, illetve zenei ünnepeknek a neve: "Jazz, improvizatív zene...", három pont. Ezt a három pontot ki kell hangsúlyoznom.
Tulajdonképpen az a gond, hogy igazából csak annyit kellett volna felírnunk, hogy ZENE, esetleg azt, hogy élőzene. Így azután meg kell magyarázni a jazz és improvizatív jelzőket. Tulajdonképpen mindez semmi másra nem utal, mint hogy milyen helyzetben van a mai zene, illetve milyen a viszonyuk ma a művészetekhez.
Teljes a tanácstalanság, szavaink elkoptak, nem tudjuk pontosan, mi mit jelent, illetve mi van az egyes címkék alatt.
Tehát a fesztivál elnevezése, az improvizatív zene ma egy kicsit stílusirányzatot is jelöl, amennyiben a kortárs zenéből azt az áramlatot jelzi, amelyben közvetlenül és nagyobb mértékben improvizációk, rögtönzések által él. Valójában az az élőzene, amelyik improvizatív.
Ezért van az, hogy mi stílusban nem válogatunk és a fesztivál műsorában jelen van minden komoly, - értékében komoly zene -, az archaikus népzenétől, a kora európai zenéken keresztül az újabbkori XX. század európai zenéken át a mai kortárs zenéig, illetve azok improvizatív ágáig minden, beleértve az ezt megtermékenyítő jazzt is.
Többször használja az improvizatív jelzőt. Miért fontos a rögtönzés a zenében és miért fontos ez a kanizsai fesztivál szempontjából?
- Azért kell kihangsúlyozni, mert - a rögtönzésnek egy nagyobb méretű jelenléte ritualitásával, szertartásosságával -, ami az igazi zenét szolgálja, ma különös hangsújjal bír.
Minden zene ilyen volt, kezdve a népzenétől Bach vagy Beethoven és Liszt rögtönzéséig. A XX. században Sztravinszkijtől Bartókig mindenhol ott van a rögtönzés még ha más módon is.
Nincs szó semmi különösről, mindezt azért kell elmondani a kanizsaiaknak, hogy tudják: itt valójában élő zenéről van szó, amiben él a szertartásosság.
Olyan zenéket adunk itt elő, melyekben él a szertartásosság. Pl. Kodály Szóló szonátája, vagy Lutoslawsky zenéje a maiak közül. De lesz régi barokk zene is, amit szintén így adunk elő, vagyis úgy ahogy mindig is éltették a zenét. Kivéve talán az utóbbi 150-200 évet, amikor is elhalt ez a mód, elfelejtették.
A rögzítettséggel a, kimerevítettség, az elhalás zsákutcájába került a fehérek zenéje. Ezért van az, hogy újból a zászlóra kell tűzni a rögtönzést, holott ez csak egyik eleme a zenélésnek, amivel a komponálást, a mindenkori rögzítettséget ellensúlyozzák.
Mindig is létezett pl. a népzenében egy előre rögzített váz, amit évszázadok alatt több száz ezer ember tisztított meg és amit a komponált zene esetében a zeneszerző tett meg. Ám ez a váz, a rögtönzésen keresztül, a pillanat szellemét engedi át, ily módon válik élővé a kottaképbe rögzített zene.
Egy átlagos kanizsai ember azt kérdezheti, hogy miért, és minek egy ilyen zenei fesztivál Kanizsán. Ezt mindig meg is kérdezik, mert nagy a szkepszis az itteni emberekben.
Erre én azt tudom mondani, hogy amit itt ki tudunk hordani, az kell! Minél több új dolog kellene, mert egy-egy ilyen munkában, rendezvényben, szervezésben, művészetsorozatban mi is megtermékenyülünk. Megtanulunk egy csomó dolgot, hallgatóként, szervezőként, vendéglátóként és vendégként. Befogadóként és adóként.
Új kanizsai újság, 1995. IV.